Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: A proveniencia elve / 14–44. o.

A PROVENIENCIA ELVE 41 irányú kutatás esetén s alaposan kifejti azokat a bajokat és nehézségeket, melyek az anyag bármiféle átrendezésével szükségképen kapcsolatosak. Véleménye szerint, amennyiben az anyagban valóban kutatási nehézségek mutatkoznak, azokon nem átrendezéssel, hanem új, jobb mutatók, lajstromok stb, készítésével kell segíteni. Végül rámutat, hogy ha eltérünk a proveniencia elvének szigorú értelmezésétől, úgy nem lesz megállás a levéltári test határánál: a következő lépés megint a különböző levéltári testek anyagának összekeverése lesz. Vagyis, ha elfogadjuk a proveniencia elvét, úgy a regísztra túrák régi rendjét is teljes egészében fenn kell tartanunk, ha viszont ezt feladjuk, úgy az egész elv is ingataggá válik.

58 Winter levéltári tanácsos azonban, ki Weibullnak német részről válaszolt, már sokkal engedékenyebb álláspontot foglal el s bár sok tekintetben kritizálja a nevezett által előadottakat, bizonyos szempontokból közeledik hozzá. így igazat ad Weibullnak abban, hogy primitív, tökéletlen regisztratúra-rendszereket csupán az elv kedvéért fenntartani nem érdemes, hanem — ha az ez úton elérhető előnyök megérik — a Weibulltól ajánlott átrendezést célszerű végrehajtani. A regisztratúra-elv tehát (ahogy Winter a proveniencia elvét az újabb német gyakorlathoz hasonlóan szintén nevezi) az ő véleménye szerint sem valami egyedülüdvözítő dogma, mely minden körülmények között megáll, hanem alkalmazásának előfeltétele az, hogy az anyag a technikai tökéletesedésnek már bizonyos fokát elért regisztratúra terméke legyen (ily anyag eredeti rendjéhez szerinte is feltétlenül ragaszkodni kell), Hasonlóan hajlékonyabb Winter felfogása a klasszikus porosz-holland rendszer nyomán általában uralkodó, néhol túlságosan szigorú nézeteknél annak a határnak megvonásában is, ameddig szétbomlott, meghiányosodott, vagy a múltban ^valamilyen átrendezést szenvedett (esetleg más módon beolvadt) iratanyagot eredeti állapotába rekonstruálni érdemes. Mindazonáltal fejtegetéseit azzal fejezi be, hogy az általa előadottak csak részletkérdéseket érintenek s nem rendíthetik meg az alapot: fejlett, jól tagolódott regisztratúra-rendszerű anyaggal szemben nincs semmi más olyan 58 Fruin válasza megjelent a Nederlandsch Archíevenblad 1932 —1933. évfolyamában. Ismertetve Id. a Weibull í, cikkéhez fűzött utószóban i. h. 69—70. 1,