Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Mijateff, Peter: A levéltárügy Bulgáriában / 353–357. o.

SZEMLE 353A levéltárügy Bulgáriában. — Az alig 60 éve felszabadult fiatal Bulgáriának még eddig nincs olyan intézménye, mely más államok központi állami levéltárainak felel meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Bulgáriában hiányzik a kellő érdeklődés a történeti értékű levéltári anyag iránt s hogy annak összegyűjtése és elrendezése még nem kezdődött meg. A hiány azonban egyre érezhetőbb s a közeljövőben a nyugateurópai nagyobb államok levéltárainak mintájára fel is fogják állítani a bulgáriai állami levéltárat. A történeti anyag összegyűjtésével eddig a szófiai nemzeti könyvtár foglalkozott a levéltári és a keleti osztály keretein belül.

1 A levéltár szerepét ezidőszerint a nemzeti könyvtár levéltári osztálya tölti be, de levéltári anyagot találunk még a bolgár tudományos akadémián, a szent szinódusban, különböző bolgár kolostorokban, néhány nyilvános és magánintézménynél és magánkézben is, Az ország különböző területein így elszórt és a bolgár történelem számára értékkel bíró levéltári anyag száma igen jelentékeny. Az 1877. évi felszabadulás után az új államot eleinte teljesen lekötötte a belső államrend újjászervezése és rendezése,, úgyhogy ekkor sem idővel, sem pénzzel nem rendelkezett az ilyen kulturális ügyek felkarolására. A művelődés terén a nemzeti könyvtár és a nemzeti múzeum megalapítása volt az első lépés. Ezeknek is számos nehézséggel kellett megküzdeniök,. fennmaradásuk és további fejlődésük azonban biztosított lett. A könyvtár mai levéltárának alapját a már elhunyt, akkori közoktatásügyi miniszter, Dr. Ivan Sismanov, 1904-ben vetette meg, ezt akkor „Archív na vazrazsdaneto"-nak (az újjászületés levéltára) nevezték és húsz éven át a szófiai nemzeti néprajzi múzeum igazgatása alá tartozott. Miként neve is mutatja, az „Archiv" munkaköre eléggé korlátolt volt, gyűjtésében csak azt a kort ölelte fel, mely „Paiszij atya"

2

, vagyis a bolgár 1 A nemzeti könyvtár, illetőleg keleti osztályának munkásságára vonatkozólag, a Bulgáriában elszórt török történeti iratok összegyűjtésével kapcsolatban lásd: Péter Míjateff, Török iratok Bulgáriában, Levéltári Közlemények, XIV, évf. 99—104, 1. 2 Paiszij atya Banszkoban (Bulgária) született, fiatalon szerzetesrendbe lépett, s az „Athoní Zografí" kolostorban élt. Az ö korában Bulgária a kettős rabság legsötétebb és legszomorúbb napjait élte, politikailag török, szellemileg görög iga alatt sínylődött. Ezekben a reménytelen időkben kis híján múlt, hogy a bolgár nemzet bele nem olvadt az őt körülvevő idegen népi környezetbe. Paiszij atya volt az, aki elsőnek rázta fel népét a tudatlanság és műveletlenség évszázados álmából. Hosszú és kitartó munka után megírta az „Istoría szlaveno-bt>lgarszkaja"-t (1762) s az egyszerűen és naiv módon megírt könyvecske óriási hatással volt a bolgár nép szellemi megújhodására. A kézírat kézről-kézre járt, lemásolták s nagy buzgalommal és lelkesedéssel olvasták ;és terjesztették. Ezért veszik a bolgár megújhodás kezdetének az 1762-es évszámot. Levéltári Közlemények 23