Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Csobán Endre: Az Északamerikai Egyesült Államok új központi levéltárának munkája / 345–352. o.

SZEMLE 351 bizonyították, hogy az iratoknak az állami levéltárban történő összehajtása felesleges rongálásnak teszi ki azokat. A levéltár tehát az iratokat kihajtja és kisimítja. Az eljárás azonban igen kényes és lassú. Egy munkás napi teljesítménye 500 lapról, 1500, sőt 2500 lapra emelkedett, mégis milliókra megy azok­nak az iratoknak a száma, amelyek még nem kerülhettek keze­lés alá. Sérült vagy törékeny iratokat nyomás és hő alatt ecet­savas cellulóze-réteggel vonnak be. A jelentés mentegetődzik, hogy a levéltár ilyen ultramodern módszert használ, de hozzá­teszi, hogy annak megbízhatóságát kísérletekkel ellenőriz­ték, s hogy olcsóbbnak is bizonyult minden más eljárásnál. Ami pedig az eljárás eredményét illeti, az ily módon kezelt írat le­fényképezve tisztábban olvasható, mint eredeti alakjában volt. Természetesen a munkát csak gyakorlott szakértő végezheti, olyan, aki a papír, a tinta, a gázok és a javítóanyagok össze­tételét, azoknak a nedvességben, hőben és nyomás alatt való hatását alaposan ismeri. Fertőtlenítés és tisztítás után kerülnek az iratok az állvá­nyokra. Egy állványcsoport (stack section) 38.875 köbláb iratot fogadhat be. Minden állványcsoportnak külön személyzete, vi­lágítása, hőmérséklet- és nedvesség-szabályozó rendszere stb. van. Minden állványcsoportot egy-egy ügyosztály kezel. Fontos mozzanata a levéltár munkájának, hogy össze­gyűjtötte a szövetségi íratok kezelésére, megőrzésére, történe­tére vonatkozó hivatalos és nem hivatalos iratokat, nyomtatvá­nyokat és egyéb emlékeket. Ha az írat vagy nyomtatvány nem volt a levéltárba szállítható, fényképet, filmet vagy gépírásos másolatot készítettek róla, A legrégibb adat 1774-ből való, mikor az első kontinentális kongresszus egy titkárt választott a jegyző­könyv vezetésére és a hivatalos iratok őrzésére. Az utolsó adat a 73-ik kongresszus által meghozott levéltári törvény. Az össze­gyűjtött okmányokat, újság- és folyóirat-cikkeket, emlékiratokat stb, húsz vaskos kötetbe kötötték és mutatózták. Tudjuk, hogy a levéltár mozgóképeket és hanglemezeket is őriz. Ilyenek nemcsak a szövetségi hivataloktól kerülnek átvé­telre, hanem — sokkal nagyobb mértékben — magánvállalatok­tól is. Elhelyezés, konzerválás és megőrzés tekintetében külön­leges elbánást igényelnek. Legfontosabb ennél az anyagnál a tűz ellen való védekezés. Erre és egyéb, az íratok, filmek és le­mezek elhelyezésével és konzerválásával kapcsolatban felmerült problémákra beható tanulmányokat végeztek és tömérdek kísér­letet folytattak le. Egyáltalán megállapíthatjuk, hogy ami a tech­nikai kérdéseket illeti, a levéltár nem volt magára hagyatva. Akármilyen kezdeményezésében, felmerült gondolataínak kipró­bálásában rendelkezésére állottak az U, S. A, hivatalos szakértői, akik, mint a jelentésekből kitetszik, egész hadseregként segítik az Unió közigazgatási munkáját. A filmtekercseket elszigetelt dobozokba rakják és speciális állványokon helyezik el, A dobo­gok és állványok anyaga is kípróbáltan tűzálló, A szövetségi

Next

/
Thumbnails
Contents