Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Csobán Endre: Az Északamerikai Egyesült Államok új központi levéltárának munkája / 345–352. o.

350 SZEMLE kongresszus elé — a nemzeti levéltári tanács jóváhagyásával ellátva — a nem maradandó értékű és nem történeti érdekű iratcsoportok jegyzékét. Az íratok ma is csak a kongresszus hozzájárulásával semmisíthetők meg. A megsemmisítést vagy más módon való eltávolítást a levéltár végzi az érdekelt minisztériumok közreműködésével. A törvény végrehajtása nem megy egészen simán. A 94 szövetségi főhívatal közül tíz kétségbevonta, hogy a levéltárnoknak joga volna megvizsgálni az ő irataikat az értékesség vagy értéktelenség szempontjából. A selejtezés kérdésről a szakirodalomban folyó vita általában az angol H. Jenkinsion megállapításaiból indul ki, amelyek a kitűnő szerző „A Manual of Archive Administration" c. munkájában foglaltatnak. Jenkinson szerint az íratok megtartásának vagy megsemmisítésének kérdésénél az állam, vagyis a közigazgatás szempontja fontos csak, minden más szempont mellékes vagy legalább is másodrendű. Hozzáfűzi ehhez a megállapításhoz ázt is, hogy az iratok nem az utókor érdekében vagy felvilágosítása céljából készültek. Ezt a felfogást egyes szakírók teljesen félreértették és lehetetlen következtetéseket vontak le belőle. Csak nemrégen is elég tekintélyes helyről az a kijelentés hangzott el, hogy a Nemzeti Levéltár csak az állam legfontosabb iratainak őrzésére hívatott, amilyenek: az alkotmány, a függetlenségi nyilatkozat, a nemzetközi szerződések, a fontosabb elnöki proklamációk, rendeletek, stb. A levéltár erélyesen küzd az ilyen vélemények ellen s ma már Amerikában is általános az a felfogás, hogy az állam szempontjából azok az iratok a legértékesebbek, amelyeket a rendes ügymenet folyamán gyártanak ezerszámra névtelen tisztviselők. Kissé szokatlannak tetszhetik előttünk az a gondolat, hogy bizonyos iratokat, amelyeket a közigazgatás már nem használ és átfogóbb történeti érdekkel nem bírnak, átadjanak egyetemeknek, kollégiumoknak vagy éppen egyesületeknek, amelyek azokat helyi vagy más részleges történeti szempontból feldolgozzák. A terv lehet meglepő, de a végső célt tekintve gyakorlatiasan hasznos. Egyébként a levéltár nagyon vigyáz rá, hogy értéktelen iratokkal együtt értékesek meg ne semmísíttessenek. Az egész selejtezési eljárásra új szabályzat készül. Hatalmas technikai felkészültséggel végezte a levéltár az átvett szövetségi iratok tisztítását és javítását. A szövetségi levéltárak iratanyaga ugyanis, mínt már említettük, nagymértékben fertőzve van rovarokkal és más pusztító tényezőkkel. Hogy a künn megindult romlás a levéltárban ne terjedjen tovább, minden szállítmány anyagát fertőtlenítették az átvételtől számított néhány órán belül. Az embermagasságnyi, több méter hosszú fertőtlenítő készülékben, amely egyenesen a levéltár tervei szerint készült, egyszerre háromszáz köbláb irat fertőtleníthető. A fertőtlenítés után következik az iratok tisztítása és javítása. Eddig mintegy 45 millió írat és több mint 30 ezer kötet (iratokból) került tisztításra. A végzett vizsgálatok be-