Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Kossányi Béla: Felszabadult levéltárak Kassától Beregszászig / 330–338. o.

330 SZEMLE takarításához és a levéltárak helyreállításához vezet, azonban megnyugtató az a tudat, hogy nemzeti kultúránk írásos emlékei sok viszontagságon átesett újabb jelentős forrásokkal gazdagodtak, Jánossy Dénes, Felszabadult levéltárak Kassátői Beregszászig. Az a területsáv, amelynek visszatért levéltárairól az alábbiakban szólni óhajtunk, a csehszlovák impérium idején az államközösség keretein belül két „ország"-hoz: kisebb részében Szlovenszkóhoz, nagyobb részében pedig Podkarpatszka Ruszhoz (Ruszinszkóhoz) tartozott. Mint ismeretes, a prágai központi kormányhatalom ezekben az országokban a Csehszlovákia megalakulása óla eltelt két évtized alatt a centralisztikus államrend érdekében a közjogi autonómia érvényesülését, erőteljesebb kiépítését az állami élet minden területén hátráltatni, illetőleg megakadályozni igyekezett. Szembetűnően ütközött ki ez a törekvés Szlovenszkó és Ruszinszkó levéltárügyének húsz éves történetében is, Káros következményei, a politikai erőviszonyok egyenlőtlensége folytán, főleg Ruszinszkóban mutatkoztak meg, ahol az említett okokból a levéltárügynek még alapvető kérdései sem nyertek kielégítő megoldást. Minthogy ezek a körülmények különösen a ruszinszkói (elsősorban közhatósági) levéltárak viszontagságos sorsára gyakoroltak nagy befolyást, az egyes levéltárak állapotának ismertetése előtt Ruszinszkó levéltárügyének alakulásáról összefoglalóan is meg kell emlékeznünk, 1921. elején Podkarpatszka Rusz szervezetének kiépítése alkalmával a ruszin kormányzat, Ungvár székhellyel, egy Országos Levéltár felállítását határozta el,

1 melyben a tervezet szerint ez államrész közhatósági levéltárai nyertek volna elhelyezést, E célkitűzés következetes megvalósítása azonban elmaradt. Mindössze annyi történt, hogy az egyik vármegye főlevéltárnoka „országos levéltárnoki" címmel s a vármegyei levéltárak felett bizonytalan hatáskörű felügyeleti joggal ruháztatott fel. E ki nem elégítő megoldás annál károsabbnak bizonyult, minthogy a közigazgatási szervezet gyökeres átalakítása —- a vármegyei intézmény megszűntetése — folytán a vármegyei levéltárak gazdátlanul, sőt csakhamar megfelelő gondozás nélkül is maradtak. A szóbanforgó területen az államfordulat idején volt három vármegyei levéltár levéltárnoki állásai ugyanis sorban megürültek, újból be nem töltettek, úgyhogy a végén már mindhárom levéltárat egyetlen főjegyzővé, illetőleg később közigazgatási főbiztossá átminősített vármegyei főlevéltárnok kezelte, s az említett országos levéltárnok halála után az országos levéltárnoki cím is megszűnt. Ez egyetlen tisztviselő, magára hagyatva s a felettes hatóságoknál kellő megértéssel nem találkozva, a felmerülő nehézsé1 Radványi, N.s Die Archíve ín der Podkarpatszka Rus, Ein Beitrag zur Errichtung des Landesarchivs, Ungvár, 1922. 7. és k. 1.