Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Jánossy Dénes: Felszabadult levéltárak Somorjától Ipolyságig / 323–330. o.

SZEMLE 329 levéltára, mely 1648-tól kezdődőleg egyháztörténeti szempontból igen értékes anyagot foglal magában. A levéltárat 1834-ben rendezték és elenchussal látták el. A somorjaí református egyháznak a XVII. századtól kezdődő levéltára viszont művészettörténeti szempontból rendelkezik igen értékes forrásanyaggal, mely templomának 1668-ból és 1670-ből származó részletes leltárait őrizte meg, továbbá számos a templom építésérc, illetve restaurálására vonatkozó iratot tartalmaz. A rendi levéltárakról csak kevés feljegyezni való akad. A piarista rend Léván a rendi gimnáziumnak a cseh-szlovák kormány által történt bezárása után működését megszűntetvén a csonkaország területére költözött át és ennek folytán levéltárát is magával hozta, A Szent Ferenc-rend érsekújvári rendi levéltárát a pozsonyi főrendházba szállították be. A pannonhalmi Szent Benedek rend komáromi rendi levéltára csak 1881től kezdve maradt fenn megszakítás nélkül, ellenben a gondjaira bízott gimnázium protocollumait 1778-tól kezdve őrzi, amelyek a rend pedagógiai működésére nézve alapvető forrásul szolgálnak. Ismertetésünk azonban hiányos volna, ha a közhatóságí (vármegyei, városi, községi) irattárak állapotáról is röviden meg ne emlékeznénk. Ezeknek a gondozása ugyanis épen olyan közérdekű feladat, mint a levéltáraké, mert attól az időponttól, amikor már nem szolgálják a gyakorlati közigazgatás érdekeit, levéltárakká válnak. E problémával annál is inkább foglalkoznunk kell, mert az irattárak számos helyen jelentékeny csonkítást szenvedtek. Ugyanis a kivonuló cseh-szlovák hatóságok — kétségkívül felülről nyert általános utasítás alapján — magukkal vitték az összes közhatósági (vármegyei, városi, községi) irattárakon kívül rendszerint vezetett ű, n. elnöki irattárakat, amelyekben a honvédelmi (hadkötelezettségi), légvédelmi, személyi és bizalmas nyomozási ügyeket kezelték. Ami végül a folyó közigazgatási iratokat illeti, azok általában többé-kevésbbé hiánytalanul, csak akkor maradtak meg ha a közigazgatási funkciókat teljesítő tisztviselők, még pedig elsősorban a vezetők, a visszacsatolás után is helyükön maradtak. Ellenben ott, ahol a kiürítést végző cseh-szlovák csapatokkal együtt állomáshelyükről eltávoztak, mint például általában a cseh-szlovák kerületi, járási hivataloknál, azaz a mi vármegyei vagy főszolgabírói hivatalainknál, ott súlyos gondot okoz a folyó közigazgatáshoz tartozó irattárakban előidézett zűrzavar, melyről csak alapos átrendezés után derül majd ki, vájjon az irattárakat a kiürítés alkalmával megcsonkították-e vagy csak azoknak szerves összefüggését bontották-e meg. E megfigyelések közlésének célja az, hogy némi képet nyújtsanak az anyaországhoz visszacsatolt területeken felmerülő levéltári feladatainkról. Még hosszú az út, mely a romok el-