Levéltári Közlemények, 16. (1938)
Levéltári Közlemények, 16. (1938) - SZEMLE - Jánossy Dénes: Felszabadult levéltárak Somorjától Ipolyságig / 323–330. o.
SZEMLE 327 hogy azt az elöljáróság a képviselő testület előtt évenként egyszer felolvastatni tartozik. A komáromvármegyei Nagymegyer községben szintén őrzik még a régi kiváltságleveleket és jegyzőkönyveket — de nem a községházán, Ugyanis az ottani kuríális közbirtokosság hadnagya rendszerint a községi bíró tisztét töltötte be és így módjában állt lakására elvinni a régi községi okleveleket, iratokat és jegyzőkönyveket, mely utóbbiak, hiányosan bár, de 1798-tól kezdve megvannak ma is a kúríalista közbirtokosság levelesládájában, melyet statútumaik szerint a mindenkori hadnagy a lakásán őriz. Ugyanitt található fel a községi oklevelekről a XVIII. században készült elenchus is, mely 59 darab regesztát tartalmaz. A közbirtokossági iratok viszont a XVIII. század végétől, jegyzőkönyveik pedig 1843-tól kezdődnek, amelyek igen értékes forrásai a hely-, illetve a gazdaságtörténeti kutatásnak. A községi oklevelek zömét — kezdve Mátyás királynak 1466-ból kelt eredeti oklevelével — a jobbágy közbirtokosság őrzi abban a meggyőződésben, hogy ezen oklevelek az ő saját levéltárukhoz tartoznak és ősi jogaik igazolására szolgálnak. E jobbágykőzbírtokosok a községgel határos gróf Kálnoky-féle csicsóí uradalom felszabadult jobbágyai lévén, a XIX, század közepén a kurialísták mintájára alakították meg birtokközösségüket és saját tanácsuk útján intézik közlegelőjük ügyeit, illetve őrködnek korcsmáltatási joguk felett. Jegyzőkönyveiken kívül azonban saját levéltáruk nincsen. A csallóközi községi levéltárak közül kétségkívül a legnagyobb jelentőségű a Somorja nagyközségé, mely 34 darab középkori oklevelet foglal magában. Köztük a legrégibb egy 1249-ből származó eredeti osztálylevél. Az összefüggő községi iratok, jegyzőkönyvek és számadáskönyvek a XVI. századnál kezdődnek. Külön figyelmet érdemelnek a két csomóra terjedő XVI— XVII, századi végrendeletek, A levéltár két nagy barokk szekrény fiókjaiban van elhelyezve, azonban csak szakszerű rendezés után lesz használható. Egyébiránt a Csallóköz nyugati része, illetve Pozsony vármegye felszabadult területe különösen gazdag közbirtokossági levéltárakban, melyeknek pontos kataszterbe való felvétele levéltárvédelmí szempontból halaszthatatlanul szükséges. Ilyen például a dunaszerdahely-elődtejedi közbirtokosság levéltára, mely 1830-tól, a tej falui közbirtokosságé pedig 1700-tól kezdődik. A vajkai prímásí nemesek levéltárát az esztergomi érsekség levéltárába szállították ugyan, de töredékei még ma is Vajkán őriztetnek. Hasonlóképen felkutatásra és felvételezésre várnak a családi levéltárak is, amelyek oly tekintélyes számban maradtak fenn, amilyenhez hasonló állapot a csonkaország területén alig található, A kutatásnak Pozsony vármegye területén ki kell terjednie többek közt a Bittó (Sárosfa), Bacsák (Dunaszerdahely),