Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Ila Bálint: A Podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. Közzétette, csaláftörténeti bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. 1. k. 1351–1510. (A Podmanini és Aszódi báró Podmaniczky-család története, IV.) Budapest, 1937. / 310–315. o.

314 IRODALOM tásokra rendelkezésre állanak s megnagyításuk esetén külö­nösen stílustörténeti, írásösszehasonlítási munkálatoknál lesz­nek értékesíthetők« Nem is említve azt a körülményt, hogy a fényképezéssel olykor bizony erősen romlásnak indult és a kutatás elöl teljesen elzárt anyagot sikerült filmeken legalább akkori állapotában megmenteni és konzerválni! A szövegeket teljes terjedelmükben időrendben közli a kötet, megjegyzi azonban minden esetben, ha már valahol ko­rábban megjelentek. Ilyen oklevél mindössze 10 darab van benne, de ezeket is ismét lenyomtatja egy kivételével, mivel régebbi és kevéssé megbízható kiadványokban voltak előbb kö­zölve, így kerek 300 darab eddig ismeretlen oklevéllel gazda­gította Lukíních hazánk északnyugati vidékeire vonatkozó ismereteinket, ami épen e részekre, melyekre eddig alig ren­delkeztünk összefügőbb okmánytárral, igen nagy nyereségnek könyvelendő el- A mandátumokat külön keletjük alatt állandóan csak regesztában közlí, teljes szövegükben a mandátumokat átíró hite leshelyi jelentésekben nyomtatja le őket. Az okleve­leken található összes lényeges feljegyzéseket, kancelláriai jegyeket és az esetleges levéltárrendezés alkalmával készített feljegyzéseket a szöveg után néhány magyarázó szó kíséreté­ben lenyomtatja és így közlí az oklevél keletkezésére s megőr­zésére vonatkozó adatokat is. Ha az eredeti átiratokban vagy másolatokban is fennmaradt, úgy ez minden esetben fel van tüntetve ezek lelőhelyével együtt. Itt említjük meg azt a gon­dolatunkat, hogy vájjon nem volna-e célszerű legalább a hely­es esetleges földrajzi neveknek az átírásokban és másolatok­ban feltalálható, az eredetitől eltérő írásmódját vagy alakját jegyzetben felemlíteni? Ez, úgy gondoljuk, nem lenne hiába­való munka. A kötethez szerkesztője tartalmas történeti bevezetést írt, mely elsősorban Trencsén földjének, a Podmaniczkyak fészké­nek történetével, betelepülésével, a magyarságnak ebben tör­tént részvételével és későbbi terjeszkedésével, valamint a tele­pítőkkel foglalkozik. A szerző a rövid értekezésben ís figye­lemreméltó eredményeket ér el. Meggyőzően bizonyítja a dél­ről jött Podmaníczky család várjobbágy eredetét, szemléletes képet fest emelkedéséről, bírtokszerzéseíről, szól a belőle ki­vált Klobusiczky családról, végül külön fejezetekben megraj­zolja Podmaníczky László és Balázs, a család e XV. századi két kiemelkedő tagjának életpályáját részben a közölt, részben pedig egyéb források alapján. A Magyar Tudományos Akadémia gr. Vigyázó Ferenc vég­rendelkezése értelmében indította meg a Podmaníczky család történetét tárgyaló kiadványsorozatát, amelynek első kiváló kötetét a fentiekben igyekeztünk méltatni és annak az eddigi hasonló munkáktól sokban eltérő, új módszerére rámutatni, E kötet tanulmányozása után bizonyára mindenki csak örömmel üdvözölheti az Akadémia azon elhatározását, amellyel — a

Next

/
Thumbnails
Contents