Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Ila Bálint: A Podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. Közzétette, csaláftörténeti bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. 1. k. 1351–1510. (A Podmanini és Aszódi báró Podmaniczky-család története, IV.) Budapest, 1937. / 310–315. o.

314 IRODALOM tásokra rendelkezésre állanak s megnagyításuk esetén különösen stílustörténeti, írásösszehasonlítási munkálatoknál lesznek értékesíthetők« Nem is említve azt a körülményt, hogy a fényképezéssel olykor bizony erősen romlásnak indult és a kutatás elöl teljesen elzárt anyagot sikerült filmeken legalább akkori állapotában megmenteni és konzerválni! A szövegeket teljes terjedelmükben időrendben közli a kötet, megjegyzi azonban minden esetben, ha már valahol korábban megjelentek. Ilyen oklevél mindössze 10 darab van benne, de ezeket is ismét lenyomtatja egy kivételével, mivel régebbi és kevéssé megbízható kiadványokban voltak előbb közölve, így kerek 300 darab eddig ismeretlen oklevéllel gazdagította Lukíních hazánk északnyugati vidékeire vonatkozó ismereteinket, ami épen e részekre, melyekre eddig alig rendelkeztünk összefügőbb okmánytárral, igen nagy nyereségnek könyvelendő el- A mandátumokat külön keletjük alatt állandóan csak regesztában közlí, teljes szövegükben a mandátumokat átíró hite leshelyi jelentésekben nyomtatja le őket. Az okleveleken található összes lényeges feljegyzéseket, kancelláriai jegyeket és az esetleges levéltárrendezés alkalmával készített feljegyzéseket a szöveg után néhány magyarázó szó kíséretében lenyomtatja és így közlí az oklevél keletkezésére s megőrzésére vonatkozó adatokat is. Ha az eredeti átiratokban vagy másolatokban is fennmaradt, úgy ez minden esetben fel van tüntetve ezek lelőhelyével együtt. Itt említjük meg azt a gondolatunkat, hogy vájjon nem volna-e célszerű legalább a helyes esetleges földrajzi neveknek az átírásokban és másolatokban feltalálható, az eredetitől eltérő írásmódját vagy alakját jegyzetben felemlíteni? Ez, úgy gondoljuk, nem lenne hiábavaló munka. A kötethez szerkesztője tartalmas történeti bevezetést írt, mely elsősorban Trencsén földjének, a Podmaniczkyak fészkének történetével, betelepülésével, a magyarságnak ebben történt részvételével és későbbi terjeszkedésével, valamint a telepítőkkel foglalkozik. A szerző a rövid értekezésben ís figyelemreméltó eredményeket ér el. Meggyőzően bizonyítja a délről jött Podmaníczky család várjobbágy eredetét, szemléletes képet fest emelkedéséről, bírtokszerzéseíről, szól a belőle kivált Klobusiczky családról, végül külön fejezetekben megrajzolja Podmaníczky László és Balázs, a család e XV. századi két kiemelkedő tagjának életpályáját részben a közölt, részben pedig egyéb források alapján. A Magyar Tudományos Akadémia gr. Vigyázó Ferenc végrendelkezése értelmében indította meg a Podmaníczky család történetét tárgyaló kiadványsorozatát, amelynek első kiváló kötetét a fentiekben igyekeztünk méltatni és annak az eddigi hasonló munkáktól sokban eltérő, új módszerére rámutatni, E kötet tanulmányozása után bizonyára mindenki csak örömmel üdvözölheti az Akadémia azon elhatározását, amellyel — a