Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Ila Bálint: A Podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. Közzétette, csaláftörténeti bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. 1. k. 1351–1510. (A Podmanini és Aszódi báró Podmaniczky-család története, IV.) Budapest, 1937. / 310–315. o.

312 IRODALOM meg az eddigi módszerrel, hanem tovább építi azt gyakorlati irányban. Jegyzeteível ugyanis azt igyekszik elérni, hogy az olvasó ezek segítségével a szövegekből nyert ismereteit mindjárt be tudja állítani a magyar történelem folyamatába, s hogy a kutató ne kényszerüljön a szerkesztő által egyszer már úgyis elvégzett munkára, valamely, az oklevélből egyenesen meg nem magyarázható nevet, eseményt, családot stb. illetőleg. Ezért a szövegeket nemcsak egymásra való vonatkozásukban magyarázza, nemcsak utal az ugyanarra a tárgyra vagy eseményekre vonatkozó oklevelekre, amint az már az utolsó forrásközléseknél is történt, hanem bővebb megvilágítására idézi a számottevőbb irodalmat, ilyen hiányában pedig idéz bőven levéltári, eddig részben ismeretlen adatokat is. így pl. a 267. 1. 3. jegyzetében a Chalka-í családra négy kiadatlan oklevelet idéz. A helynevek azonosításánál a legkörültekintőbb munkát végzi, idézi a vonatkozó eddigi irodalmat, felhasználja a kiadott és kiadatlan okleveles anyagot és így eléri, hogy ilyen irányú megállapításai kiállják a legszigorúbb kritikát. Megmagyarázza a határjárásokban és más helyeken előforduló földrajzi neveket, azokat — főleg a hegy- és folyóneveket — a mai térképen megrögzíti, utak és dűlők irányát, fekvését, esetleges későbbi előfordulásaikat megállapítja és e munkájához egyebek mellett felhasználja Pesty Frigyesnek a M. Nemzeti Múzeumban őrzött, a múlt század 60-as éveiből származói nagy helynévgyűjtését is, mely az ország egész területét felöleli. Ez olyan módszerí többlet Lukíníchnál, amit eddig hasonló kiadványokban nem ieltünk, de ami kétségtelenül szükséges és nagy fejlődést jelent. A szereplő családoknál röviden rávilágít azok történeti szerepére és a kevésbbé ismertekről is közöl jegyzetben legalább egy támpontot a kutató vagy érdeklődő részére. Az egyik oklevél pl, 1480-ban hátlapí feljegyzésében Thomas de Choltho-t említ s bár e személynek sem az oklevélben megörökített aktussal, sem a kötet egész tárgykörével semmi kapcsolata nincs, nyugodtan lehetett volna tehát jegyzet nélkül hagyni, mégis a be nem avatottaknak megjegyzi, hogy e család egyes tagjaiban már 1347-ben is szerepel. E kicsiny hozzátoldással az egyébként mit sem mondó név már valami tartalmat nyer. Jegyzetei annyira körültekíntők, hogy idézi pl. az egyes hiteles helyekre, a leánynegyedre, kancelláriára stb. vonatkozó irodalmat is, A szövegek után gyakran közöl kisebb genealógiai táblákat, ami lényegesen emeli a kötet használhatóságát, hiszen ő ismervén a családi összefüggéseket, az oklevelek esetleges leszármazási tévedéseit helyreigazítja.. Lukinich módszerének legnagyobb jelentőségét azonban abban látjuk — s ez jelenti az előzményekhez viszonyított legnagyobb haladást —, hogy az oklevelekben előforduló összes földrajzi neveket, közszavakat és egyéb nem közértelmű kifejezéseket jegyzetben etimologizálja, megállapítja nyelvi hovatartozásukat, idézi az esetleg hasonló és egyértékű egyéb adatokat s