Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Ila Bálint: A Podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. Közzétette, csaláftörténeti bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. 1. k. 1351–1510. (A Podmanini és Aszódi báró Podmaniczky-család története, IV.) Budapest, 1937. / 310–315. o.

IRODALOM 313 levonja az adódó következtetést települési és népiségi szempontból. E módszernek, mely a népiségtörténeti kiadványokban honosodott meg, oklevéltárakban való alkalmazása új és haszna kétoldalú. Míg egyfelől megóvja az oklevélközlőt attól, hogy helytelen és értelmetlen olvasatokat közöljön, tehát az etimologizálás a kiadvány megbízhatóságát szinte kétségtelenné teszi, addig másrészről a népíségkutató és helytörténetíró készen kapja munkájához ezeket az adatokat s olyan analógiákat, melyek különben esetleg teljesen rejtve maradnának előtte vagy csak saját maga által végzendő kutatás útján juthatna hozzájuk. Gondoljuk csak meg, mit jelentene a magyar népiségtörténet szempontjából, ha az utolsó évtizedek publikációi ilyen módszerrel készültek volna, gondoljunk csak arra, hogy milyen tág teret nyitna ez a legkülönbözőbb vidékek népiségi adatainak egybevetésére és sokkal helytállóbb, mert több adatra támaszkodó történeti és nyelvészeti következtetések levonására, mert csak akkor méltányolhatjuk kellőképen e munkát. Lukinich megjelölte az irányt, példát adott és ezt a jövőben követni kell, A kötet anyagát a leggondosabb gyűjtés hozta létre, amely felölelte az összes hozzáférhető és számbajöhető levéltárakat. A közölt 310 oklevél java részét természetesen az Országos Levéltár, annak múzeumi levéltára és az ezekben letétbe helyezett családi levéltárak szolgáltatták. A családok birtokában levő levéltárak közül a legjelentősebb oklevelek a Zay család zayugróci, a Zichy család zsélyí és a hg. Esterházy hítbizomány budapesti levéltáraiból kerültek ki, ezeken kívül a gr, VígyázóPodmaniczky család, a Batthyány-Strattmann család körmendi és köpcsényí, Pozsony város és Jankovich Béla rácalmási levéltárai őrzik a közölt anyagot. Különösen értékesek a hiteles helyek levéltáraiból, a nyitrai káptalan, a garamszentbenedeki, turócí és leleszi konventek anyagából történt közlések azért, mert a hozzájuk intézett mandátumok hátlapján fennmaradt jelentések fogalmazványait is tartalmazzák, melyekben rendesen sok személynév, de olykor földrajzi nevek is maradtak ránk. Itt kell megemlékeznünk a fényképezésnek az anyag összegyűjtésénél játszott nagy szerepéről, mely lehetővé tette, hogy az igen nehezen, kézírással történő másolásra talán teljesen hozzáférhetetlen, főleg hazánktól elszakított területen levő levéltárak, így pl, a zayugróci, anyaga is napvilágot lásson e kötetben, A kiadó Magyar Tudományos Akadémia u, i. Lukinich kezdeményezésére a megszállt területen, de hazánkban is Budapesten kívül őrzött levéltárak anyagát Leica-géppel filmre vétette és így szinte az eredetik birtokába jutott. Ez lehetővé tette az anyag nyugodtabb, tökéletesebb másolását, a másolatok összeolvasását az eredeti szövegekkel, s egyben a biztos szövegközlést. A felvételek haszna természetesen nem merül ki ez oklevélkiadvány előkészítésében, mert a felvételek Budapesten további történeti kuta-