Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Kiss Ernő: Gerő József: A M. Kir. Belügyminiszter által igazolt nemesek 1867–1937. Budapest, 1938. / 308–310. o.

IRODALOM 209 olyan segédkönyvet nyújt a nemességüket keresők kezébe, amely — sok esetben — az igazolást lényegesén megkönnyíti. Felsorolja könyvében mindazokat, akiknek nemességét az 1867-— 1937. években a m. kír, belügyminisztérium igazolta. Előszavában megjegyzi, hogy az igazolt családokra nézve a felsoroláson kívül hatalmas anyagot gyűjtött össze, de tere nem engedte, hogy azt teljes egészében leközölje, s így csak a legszükségesebb adatokat adja. Megjegyezzük, hogy az adatok megválogatásában igen éles meggondolással járt el. Közli ugyanis az igazolt nemes előnevét, születési idejét, szülei nevét, a legtöbb esetben a foglalkozást és a belügyminiszteri számot minden esetben. Sokszor a család hagyományaiban összesen egy-két adat az a támpont, ahol a kutatás elindulhat: az előnév hagyománya és a legenda egy-egy családtagról, aki más vidékre költözött s magával vitte a családi okmányokat. Mi sem természetesebb, mint hogy akiknél a családi írások voltak, igazolták nemességüket s a család többi tagjai erről nem tudnak. G. könyvének megjelenése után most már tudomást szerezhetnek róla s az itt található adaton elindulva csak a családi összefüggést kell kímutatníok s így esetleg sok nehéz, fáradtságos és igen nagy költséget jelentő munkától menekülnek meg. De nemcsak a családi kutatóknak jelent nagy előnyt a mű megjelenése, Az Országos Levéltár nemességi hivatala is hasznos segédkönyvet nyert benne a jövőre nézve. Egész bizonyos, Tiogy sok bonyolult családfa kibogozásának kellemetlen feladatától fog megmenekülni azáltal, ha a könyv adatai alapján felkutatva megtalálja az iratokat, melyek a család egy már igazolt tagjának igazolási eljárása során keletkeztek! Külön kell megemlékeznünk a könyv bevezetéséről, A 24 oldalra terjedő bevezetés ugyanis röviden, de mégis világosan összefoglalja a nemesség mibenlétét, fajait, a nemesi előnevek kialakulását, használatát, felvételét, a nemesi címer kérdését. Szakszerű magyarázattal szolgál mindezek igazolását illetőleg. Bár ezirányban az utolsó időkben már történtek felvilágosító lépések, például az 1936. évi levéltáros kongresszuson elhangzott előadás, de ez csak szakemberek részére szólott. Most a könyv megszerzésével bárki rövid tanulmány után teljesen tisztába jöhet azzal, hogy mi a teendője, ha nemességét igazoltatni óhajtja. Csak elismeréssel szólhatunk a szerző nagy gonddal, hozzáértéssel, kitartó szorgalommal és sok türelemmel végzett munkájáról. Tudjuk, milyen nehéz dolga van annak, akinek nem lezárt anyagból, hanem állandóan hullámzó, mozgásban levő irattárból kell dolgoznia, Sokszor hónapokig kell türelemmel lesnie egy-egy akta hazatérését, máskor pedig hónapokig a szó szoros értelmében bújócskát játszik a kutatóval egy-egy adat: arra nincs ideje, hogy naponta megnézze, mire aztán 2—3 hétben egyszer megnézi, bent van-e már, az ügydarab már újra úton van, és bizony hónapok is eltelnek, míg