Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Ember Győző: Oestreich, Gerhard: Der brandenburg-preussische Geheime Rat vom Regierungsantritt des Grossen Kurfürsten bis zu der Neuordnung im Jahre 1651. Eine behördengeschichtliche Studie. (Berliner Studien zur neueren Geschichte, H. 1.) Würzburg-Aumühle, 1937. / 291–293. o.

IRODALOM 291 Kétségtelen, hogy egy allam történetében sokkal nagyobb fontosságú kérdés, vájjon pl. valamely hivatal gazdaságpolitikája eredményes volt-e vagy sem, mint az, hogy az illető hivatal hogyan intézte el a gazdasági vonatkozású ügyiratokat. Az előbbi kérdéssel azonban a gazdaságtörténet hivatott foglalkozni, s a hivataltörténet célját téveszti, amikor — RuppelKuhfuss példájára — nem elégszik meg azzal, hogy a tárgyul választott hatóság hatáskörét és feladatait megállapítja, hanem azt is kutatja, hogy működése az élet különböző területein milyen eredménnyel járt; ugyanakkor pedig sajátos feladatait elhanyagolja. Ruppel-Kuhfuss eredményeit a magyar hivataltörténet is értékesítheti, hiszen országos hatóságaink ugyancsak a XVIII. század végén tértek át az ügyosztályi ügyintézésre, módszerét és szempontjait azonban nem fogadhatja el mintának. Ember Győző. 0 estreich, Gerhards Der brandenburg-preussísche Geheime Rat vom Regierungsantritt des Großen Kurfürsten bis zu der Neuordnung im Jahre 1651. Eine behördengeschichtliche Studie. (Berliner Studien zur neueren Geschichte, herausgegeben von F. Härtung, Heft 1.) Würzburg-Aumühle, 1937, 8° 125 L — Nagyközönség és szakemberek egyaránt beszélnek és írnak egyes korok történetéről úgy, hogy a mozgató erőket a kimagasló egyéniségek, főleg az uralkodók nevéhez kapcsolják, így méltatják vagy kárhoztatják pl, Mária Terézia gazdaságpolitikáját vagy I. Lipót abszolutizmusát. Nem kutatják, hogy az uralkodók nevében kiadott rendeleteket kik készítették elő, mennyi része volt azokban a fejedelemnek és mennyi az ismeretlenség homályában maradt tanácsadóknak. Általánosan tapasztalható ez Magyarországon és a külföldi irodalomban is. A nagyközönség részéről érthető ez a felfogás, a történettudomány azonban nem elégedhetik és újabban már nem is elégszik meg ennyivel. A történelem különböző ágaiban vizsgálva a múlt életét, lépten-nyomon felmerül előtte a kérdés, hogy a különböző intézkedéseket kik sugalmazták, kik valósították meg, vagy kiknek a hanyagsága, tudatlansága, esetleg rosszakarata hiúsította meg. E kérdésekre választ keresve, a kormányzat és a közigazgatás szerveivel találkozik, kényszerül velük is foglalkozni, előbb csak mellékesen, majd önállóan is, így születik meg a történetírásnak egy új ága: a hivataltörténet. E tudományterület művelőin eleinte meglátszik, hogy érdeklődésük eredetileg mire irányult, másképpen foglalkozik a hivatalokkal a politikai, a jog-, a társadalom-, a gazdaságtörténész, másképen az oklevelek és levéltárak világának csendes kutatója. Lassan azonban ennek a tudományágnak is saját szempontjai nyílnak, külön módszere kristályosodik ki. A porosz hivataltörténetet, G. Schmoller, 0. Hintze és M. Klinkenborg iskolájának munkásságát, kezdettől fogva jellé19'