Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Rónay László: ifj., Nyers Lajos: A piarista levéltárügy és rendtörténetírás. Szentpétery-emlékkönyv. Budapest, 1938. / 283 - Mályusz Elemér: Fleetwood, Gustaf: Konservering och avgjutning av meteltida sigill i riksarkivet. (Középkori pecsétek konzerválása és pacskolatok készítése a birodalmi levéltárban) Meddelanden, 1937. / 283–287. o.

-286 IRODALOM cia-elvet azonban L négy ponton áttörte, amidőn külön csoportba foglalta a gyászjelentéseket (436—57. 1.), továbbá a Magyar Tudományos Akadémiára, a Marczíbányi-alapítványra és a Nemzeti Játékszínre vonatkozó iratokat (457—63. 1,). Ez a tárgyi csoportosítás bizonyára megkönnyíti az érdeklődők munkáját, a levéltári szakemberek azonban valószínűleg úgy fogják találni, hogy jobb lett volna mellőzni. A gyászjelentések ugyanis — úgy látszik — nem egy esetben halálesetet bejelentő magánlevelek, a másik három csoportba tartozó íratok közé pedig beosztódtak olyanok missilisei, akiknek több más levele a nagy gyűjteménybe került. Pl, most külön vannak Gr, Dessewffy Józsefnek akadémiai vonatkozású levelei (458, 1,) s ismét külön az egyéb tárgyúak (301, 1,). Észrevételünk ellenére is elismeréssel kell azonban hangsúlyoznunk, hogy ugyancsak levéltári szemszögből a gyömrői levél-gyüjtemény hasonlíthatatlanul jobb elrendezésben várja az érdeklődést, mint a Telekieknek az a kéziratos anyaga, amely a múlt században az Akadémia könyvtárába került. Itt ugyanis az idősebb Teleki József naplói, feljegyzései, hivatalos iratai, memorandumaínak fogalmazványai, tehát mindaz, amit egy államférfi „hagyatékának" szokás nevezni, szétszóratva, a XIX. század felfogásának megfelelően merev könyvtári rendszer szerint, amely semmiképpen sem alkalmas a szerves levéltári anyag csoportosítására, a legkülönbözőbb tudományszakok s ugyancsak a legkülönbözőbb helyről származó iratokkal összekeverve lajstromoztattak, nemcsak élő példát nyújtva az utókornak, hogy milyen sajnálatos a levéltári és könyvtári elvek felcserélése, hanem fáradságos munkát is azoknak, akik a ma helyesnek tartott rendezési gondolat szerint szeretnék megszüntetni a visszás állapotokat. Sajnos, nem részletezi I, a gazdasági iratok csoportját, sőt arra is, hogy ilyenek egyáltalán találhatók a levéltárban, mindössze két, egészen futólagos megjegyzéssel utal (63, és 68. 1.). Bizonyos, hogy ennek az anyagnak az elrendezése különleges ismereteket és — legfőképpen — érdeklődést kíván, látva azonban az újabban örvendetesen fejlődő gazdaságtörténeti kutatások eredményeit, azt hisszük, nem túlzott reménykedésünk, hogy ez az iratcsoport is megtalálja majd szakszerű gondozóját, még pedig hamarább, mintsem a Molnár- és Iványí-féle rendezés közti időhöz hasonlóan egy újabb évszázad telne el. I. könyve azonban nemcsak a levéltár használatára nyújt biztos útmutatást, hanem a forrásanyagból a történeti feldolgozás céljaira mindjárt közre is bocsát igen értékes adatokat. Egyrészt az összes középkori oklevelek és a fontosabb újkori iratok bő regesztáít — egyes jellemző részeket szószerínt, több darabot pedig egész terjedelmében közölve —, másrészt pedig a levelek közül, mintegy mutatóba, néhányat. Bár ezek a szemelvények, Kazinczy, Vörösmarty, Széchenyi, Dessewffy József stb, levelei meggyőzően bizonyítják a míssilís-sorozat nagy értékét, a magunk részéről igazi nyereségnek — a rendszeres ok-