Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - IRODALOM - Bánrévy György: Pálfy Ilona: Városi levéltáraink és feladataik. Budapest, 1938. Klny. a Városi Szemle XXIV. évfolyamából / 273–283. o.

282 IRODALOM telmében a városi (és egyéb helyi hatósági) levéltárak ügye rendeződnék, az állami ellenőrzésnek sohasem kellene túllépnie a szorosan vett felügyelet határát, és így az önkormányzati függetlenség is teljes mértékben meg volna óva. Ezen a ponton eljutunk addig az ideális helyzetig, melyben néhány önkormányzati hatósági levéltárunk van: szakszerű vezetés alatt megfelelően elhelyezve nem szorul az államnak sem elvi felügyeletére, még kevésbbé gyakorlati ellenőrzésére. Ilyen levéltár Budapest székesfőváros levéltára, melyet törvény vesz ki azon rendelkezések alól, melyek közhatóságok levéltári színvonalának emelésére vonatkoznak, jeléül annak, hogy Budapest székesfőváros levéltára a megkívánt színvonalon van. Az 1929. évi XI. t,-c. 29. §-ának második bekezdése szerint ugyanis közhatóságok levéltáraira vonatkozólag ,,felhatalmaztatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy az érdekelt miniszterrel egyetértve a történelmi jelentőségű iratanyag biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről gondoskodjék." A fenti t.-c. 51. §-a szerint azonban az ebben a bekezdésben „foglalt rendelkezések Budapest székesfőváros ... levéltárára nem vonatkoznak." Pálfy Ilona dolgozata második, befejező részében a levéltári anyag elhelyezésével kapcsolatos technikai feladatokról és a levéltárnoknak a levéltári anyag rendezésével kapcsolatos feladatairól szól. A levéltári raktárhelyiségre nézve városi levéltár esetében szerinte a külön- és Önálló levéltári épület a legideálisabb. (28—29. 1.) Nézetem szerint alkalmasabb egy sajátosan, célszerűen épített épületrész, amely azonban a városházával architektonikusan mindenesetre összefügg. A városi levéltárnak a városi közigazgatásban játszott szerepe indokolja, hogy a közlekedés a városházi hivatalok és a levéltár között minél egyszerűbb legyen. Éppen ezért semmiképpen sem volna elfogadható, hogy városi levéltárat a perifériára helyezzenek (29. l.J, távol a városházától, még ha csak régebbi anyagot őriznének is benne. (30, 1.) — A levéltárnok munkájának ismertetéséből meg kell szívlelni azt a megállapítását, hogy „ ... igen kívánatos volna, hogy a város levéltárnoka bizonyos felügyeletet gyakorolhasson a város területén található levéltárak felett, azok védelmét biztosítsa és letét, vétel vagy ajándék formájábanigyekezzék azokat a város levéltárának megszerezni". (36, 1.) Ennek kapcsán rá kell mutatnom arra, hogy ez a kétségtelenül helyes kívánalom semmiképpen sem volna összeegyeztethető azzal a törekvéssel, hogy a helyi hatósági levéltárakat szoros állami felügyelet alá vonjuk. Ez olyan paradox helyzetet teremtene, mint ha egy gondnokság alá helyezett egyént gyámsággal bíznánk meg. Ez az ellentmondás ismét csak azt igazolja, hogy helyi hatósági levéltáraink védelmét és felemelését csak az' illető hatóságok levéltárainál végrehajtandó személyi (szervezeti) és technikai színvonalemeléssel biztosíthatjuk.