Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ila Bálint: A magyarországi református egyház levéltári szabályzata / 249–254. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 25t

1 landónak mutatkozott levéltára beszolgáltatására, Tolna ezt egyenesen kívánatosnak tartotta s ezekkel szemben határozottan csupán négy megye utasította el azt, Feltehető, hogy ez egyházmegyék a követelményeket felállító szabályrendelet után élni fognak a letétbehelyezés lehetőségével, ami nézetünk szerint nagyon kívánatos is lenne. Nem tudjuk, milyen indokok alapján ejtette el a konvent az előző javaslatban is szereplő központi gyűjtőlevéltár gondolatát vagy az egyházkerületek területén levő anyagnak az egyházkerületi levéltárakban való teljesegybegyűjtését, mi azonban épen az ímént mondottak kapcsán csak megismételjük már a javaslat ismertetésénél felvetett azt a kérdésünket, hogy nem lett volna-e célravezetőbb ilyen kerületi gyűjtőiével tárak megszervezése és legalább annak kimondása, hogy a levéltártulajdonos, aki a meghatározott időn belül a szabályzat rendelkezéseinek nem tesz eleget, köteles levéltárát a gyüjtőlevéltárba beszolgáltatni még akkor is, ha az iratanyagot veszedelem egyelőre nem fenyegeti. Az az érzésünk, hogy ez a szabályrendelet eredményességét emelte és egyházi levéltárügyünknek még. szilárdabb alapokat adott volna. Igen nagy ellenőrzésre és sűrűn ismétlődő levéltárlátogatásokra lenne ahhoz szükség, hogy e rendeletnek a levéltártulajdonosok állandóan és következetesen eleget tegyenek. Ez viszont meglehetősen súlyos probléma elé állítaná a konventet, illetőleg levéltárügyi bizottságát. Talán azért is hiányzik erre vonatkozólag minden utasítás a szabályrendeletben. A levéltár kezelésére vonatkozólag a szabályzat elrendeli, hogy az egyetemes konvent, az egyházkerületek, az egyházmegyék és a főiskolák kötelesek levéltáraik kezelésére „állandó" levéltárnokot alkalmazni, a képesítés mérvét pedig az egyházkerületi és főiskolai levéltárnokokat illetőleg az Országos Levéltár levél tárnokaira felállított normában szabja meg, azaz az egyetemi doktori fokozatot, vagy a tanári oklevelet, vagy pedig a teológiai magántanári diplomát kívánja meg, előnyben részesítve a történeti szakképesítettséggel, vagy szakmunkássággal bírókat. Az egyházmegyék állandó levéltárnokaira ez a képesítés csak szem előtt tartandó kívánalom. Az egyházközségek és középiskolák levéltárait a lelkipásztor, illetőleg az igazgató kezeli, a szükséghez képest megbízhatnak azonban ezzel állandó levéltárnokot is. A rendelet a magyarországi református levéltárügyet eme intézkedéseivel a magyar országos levéltárügy nívójára emelte, ami nem kis jelentőségű