Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ila Bálint: A magyarországi református egyház levéltári szabályzata / 249–254. o.

1252 KISEBB KÖZLEMÉNYEK a magyar állami levéltárügy, a levéltárnoki succrescentia és az általános levéltárügyi problémák ápolásának, előbbrevitelének terén sem. E követelményekkel ugyanis a jövőben — a most állásban levőkre a rendelet nem vonatkozik — a magyar levéltárnokí kar a nagy református egyházi levéltárak vezetőiben olyan egyénekkel fog gyarapodni, akik a jövő nagy munkájában, a nem szigorú értelemben vett állami és magánlevéltárak sokat emlegetett problémáinak helyes megoldásában és az állami gondoskodás előrelátható fokozatos érvényesülésében nagy támaszt jelentenek. Az egyházi levéltárak használatában is feltételeket állapít meg a szabályrendelet s e tekintetben észrevehető leg az Országos Levéltár szabályzatának nyomdokain halad, az egységes normával határt szabva az e téren eddig különbözően alkalmazott elveknek. Az egyházi levéltár a szabályrendelet szerint egyháziközigazgatási és tudományos célt szolgál, de indokolt esetben más érdekek céljaira is igénybe vehető. Az állandó levéltárnok hivatalos órákat tart és ekkor felügyelete mellett foganatosítható a kutatás. A szabályrendelet azonban tovább megy egy lépéssel, mint az Országos Levéltár kutatási szabályzata s a modern külföldi analógiákat követve, kimondja, hogy csak a tudományos kutatás díjtalan, minden más természetű kutatás után, az egyetemes konvent által külön intézkedésben meghatározandó díjat kell fizetni. E rendelkezés méltányosságára és jelentőségére csak két szempontot emelünk ki. A levéltárnok állandóan keservesen tapasztalja, hogy a haszontalanul, szinte cél nélkül kutatók tekintélyes száma nagyon akadályozza munkájában, a levéltári anyag rendezésében vagy épen feldolgozásában, de látja azt is, hogy az ilyen kutató munka minden haszon nélkül, milyen nagy mértékben rongálja a levéltári anyagot. A díjfizetés e nem egyszer — talán használhatjuk a szót — abususnak tekinthető állapotnak véget vet vagy legalább is határt szab, A levéltárfenntartónak valóban kötelessége minden módon az anyagot a felesleges használástól megóvni. Különben külföldön már régen bevezették a díjfizetésnek több szempontból igen hasznos, sőt egyenesen szükséges rendszerét. Lehetne azonban a nagyobb eredményesség kedvéért a díjtételekre kiadandó konventi határozatba bizonyos fokozatokat beállítani, amelyek szerint a fizetendő taksa nagysága emelkednék. A levéltárnoknak, illetőleg a levéltár kezelőjének legfontosabb feladata az anyag rendben tartása, hogy így a