Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Kádár Jolán, P.: A Nemzeti Színház levéltára / 186–204. o.

A NEMZETI SZÍNHÁZ LEVÉLTÁRA 189 nek minden szálát, melyet színházi üzemnek neveznek s úgy szőni újra össze. Csak így rekonstruálhatja teljesen elmúlt korok színészí életének képét s így kaphatja meg vele szemben a helyes nézőpontot. S fokozottan indokolt ez a szemléleti mód a Nemzeti Színházzal szemben, amely nemcsak művészeti, hanem nemzeti intézet is. A legelterjedtebb közhelyek egyike „szürkének" nevezi az aktákat és tanulmányozásuktól a történeti kép elevenségét félti. Pedig a színház története ott él legelevenebben abban a több százezer iratban, mely letűnt napjainak lüktetését őrzi. Kicsiny és nagy sorsok, államférfiak elgondolásai és kisemberek apró gondjai fonódnak össze, többezerféle írás, stílus, panasz, vágy, remény és akarat, s ezt a közvetlen elevenséget semmiféle feldolgozás nem tudja híven tükrözni. Még a betűhív kiadás is a nyomtatott betű sablonjába merevíti az élő írást, a feldolgozás a tudományos terminológia béklyóiba szorítja és sosem tudja a közönséggel teljesen közölni a kutatónak élet-ízű és egyszervaló élményét. A levéltár a színháztörténetnek nemcsak legtárgyilagosabb, de legelevenebb forrása is. Az aktaanyag maga a színház élete. II. A Nemzeti Színházra vonatkozó iratanyag mennyiség, jelleg és lelőhely szempontjából léte száz éves folyamán erős változásokat mutat s mindenkor a színház szervezeti változásainak függvénye. A Nemzeti Színház 1837-ben mint Pest vármegye színháza kezdte meg működését. Anyagi támogatásáról egy részvényes társaság gondoskodott s ügyeit egy, a részvényesek kebeléből alakult választmány vezette, A színház első igazgatója, Bajza József, akinek a választmány mellett igen szűk hatáskor jutott, az első esztendő leteltével lemondott tisztéről s az egyre változó igazgatók mellett a választmány képviselte az állandóságot, A legkisebb ügytől a legnagyobbakíg mindent a választmány ülésein intéztek el, a portás csízmájától és a cukrászda bérletétől a drámabírálatokig. Üléseket nagyon rendszertelenül tartottak, hisz ez a választmányi tagság és igazgatás a vármegye urai számára nobile officium lévén, más dolgaik után kellett járniok s főkép nyáridőn a választmányi tagoknak „jószágaikra kelletvén menníök", ritkán és csekély