Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

HO EMBER GYŐZŐ azokat, amelyeket kiselejtezhetőknek ítélt. Mindkét fajta iratokról minden év végén jegyzéket állított össze, amit az irattárnok a tanács elé terjesztett, ahol döntöttek felőle, hogy melyeket küldjék át az illetékes hatóságoknak, s melyek kiselejtezésére tegyenek javaslatot az uralkodónak. Az íratselejtezést (amnistiatio) ugyanis csak királyi engedéllyel hajthatták végre. A helytartótanácsi levéltár története hívatott megállapítani, hogy a rendezésnél és selejtezésnél milyen elvek alapján mit végeztek a levéltár tisztviselői. Valószínű, hogy a selejtezésnél tisztán a hivatal gyakorlati érdekét nézték, s az íratok történeti értékét egyáltalában nem tekintették. Az utasítás szavai: quorum usus nunquam futurus est, legalább is erre mutatnak." Sok helyet foglaltak el az irattárban a nyomtatott körrendeletek (círcularia impressa), ezért az 1803-i utasítás elrendelte, hogy a tíz évnél régebbiek közül, ha csak a tanács kifejezetten máskép nem rendelkezik, csak 3—3 példányt tartsanak meg, a többit válasszák külön és kérjenek engedélyt kiselejtezésükre, A 10 évnél korábbiakat azonban, minthogy még szükség lehet rájuk, hagyják változatlanul. Készítsenek a gyűjteményhez külön mutatókönyvet,

100 kezeljék a nyomtatványokat ugyanúgy, mintha rendes iratok lennének, azaz csak térítvény ellenében adják ki. Külön meghagyták az utasítások, hogy a lajstromozásnál és az iratok elhelyezésénél az irattár mindegyik tisztviselője ugyanúgy járjon el, egyéni módszert senki se kövessen, már csak azért se, hogy betegség, vagy távollét esetén a helyettesítő ne ütközzék nehézségekbe. Egyebekben az irattár tisztviselőire is ugyanazok a rendelkezések vonatkoztak, mint a többi segédhivatalnokra. Közvetlenül az irattárnoknak és az alirattárnoknak tartoztak engedelmességgel, fegyelmi ügyekben végső fokon az irodaigazgató, illetve maga a tanács ítélkezett felettük. Kinevezésük és előléptetésük ugyanezektől függött.

101 69 Etekíntetben tanulságos adatokat tartalmaz az irattár levéltára, amely a helytartótanácsi levéltárban fekszik. Egyes ügyosztályok (pl. az országos bíztosságí) iratainak jelentékeny részét kiválasztották selejtezésre, szerencsére azonban nem semmisítették meg, 100 Ez el is készült. A helytartótanácsi levéltárban ma is külön gyűjteményben vannak a körrendeletek, 101 Az 1797-i utasítást 1. Htt-i lvt. A 2328., az 1803-it A 2329. és A 2330. raktári számú kötetekben.