Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

138 EMBER GYÖZÖ töltötték ki: 1. a kútfő tárgya, száma, vonatkozó kútfők» 2, beadvány tételszáma, 3. beadvány tartalmi kivonata, 4, beadvány kelte, 5. beadvány jegyzőkönyvi száma, 6. ki­advány tételszáma, 7, kiadvány kelte, 8. kiadvány jegyző­könyvi száma. Gondosan ügyeltek arra, hogy egy tárgyat több kút­főnél s több tárgyat egy kútfőnél ne lajstromozzanak. Bizonyos esetekben azonban lehetetlen volt, hogy minden ügy részére külön kútfőt nyissanak, mert ezzel a kútfők számát nagyon megnövelték volna. Pl. a helytartótanácsi állásokért pályázók ügyeit nem minden egyes pályázó, hanem az állások szerint osztották be kútfőkbe. Az ilyen ú. n. halmozott kútfőknél (fontes cumulares) azonban fo­kozott gondot fordítottak rá, hogy a mutatóban minden ügyet külön is feltüntessenek. A lajstromozott iratokra azután vörös tintával ráve­zették az irattári jelzetet (signum). A kettéhajtott irat mellső külzetének aljára írták az évet, alája az ügyosztály nevét, jobbról a kútfő, balról pedig a tétel számát. Hasonló módon jelölték meg a mellékleteket is, ezeket olykor még külön is megszámozták. A jelzettel ellátott iratokat ügy­osztályok, kútfők és tételek szerint rendezték, s mindvégig kettéhajtva tartották. Minden ügyosztály lajstromkönyvéhez külön mutatót (index) és számsort készítettek, A mutató abc sorrendben haladva a különböző vezérszavak alatt mutatta a kérdéses irat rövid tartalmát, kútfői és tételszámát. 1784- és 1785­ben a közös könyvbe kötött lajstromokhoz közös mutatót készítettek, amely tehát ekkor még az ügyosztályt is meg­nevezte. 1787-től kezdve a mutató rovatait is előre kinyo­matták. A számsor (seríes numerorum) ülésenkint tüntette fel a jegyzőkönyvi számokat, s mindegyik mellett a meg­felelő kútfő és tétel számát, A mutatót és a számsort egybe­kötötték a lajstromokkal, de az utóbbit olykor külön könyvibe vezették. Egyes ügyosztályok lajstromkönyveihez utólag is készítettek számsort, A feljegyzési könyv ugyan­csak jegyzőkönyvi számok szerint mutatta a kútfőt és a tételt, ezért néha számsornak is nevezték. A királyi szabályrendeleteket (normales resolutiones regiae) és a helytartótanácsi körrendeleteket (círculares ordínationales) a mutatóban külön is feltüntették. Az előbbi­ekről nemcsak külön jegyzéket (elenchus) vezettek, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents