Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 427 az illető ügyosztály előadójának is bemutatták, s csak azután Íratták alá. Az aláírt kiadványokhoz az illető irnok csatolta a félretett mellékleteket. Azután a fűtő az irodaszolga segítségével borítékba tette és megpecsételte őket. Végül az elküldéssel megbízott irnok elkészítette a postanaplót (diarium postaié), amit a postatiszt aláírt, s így igazolta, hogy a kiadványokat átvette,

83 A kiadó, vagy segédje tartozott «llenőrizní, hogy a postára adást ne halogassák sokáig, A fogalmazatokon, mégpedig az első lap mellső oldalán, az üresen hagyott baloldali hasábon, az átnézést, felülvizsgálást és kiadhatást jelző aláírások alatt, pontosan feljegyezték, hogy az ügyírat melyik napon került a kiadóhivatalba (all = allatus, t, i, conceptus), ki és mikor tisztázta le (exp, ~ expeditus), s végül ki és mikor küldte •el (dim. = dimissus),

84 83 A sürgős iratokat ezentúl is külön futárral küldték, A folyamodványok hátlapjára írt végzést a titkár írta alá s a fél vagy személyesen vette át, vagy postán kapta meg, 84 A fogalmazatot szerkezete lényegében ugyanolyan maradt, amilyen 1783 előtt volt. A kettéhajtott ív belső baloldalára írta a titkár a tanácsülés napját, itt jelölte meg, hogy a kiadvány kinek, vagy kiknek szól. A jobboldali hasábra, hosszabb fogalmazatoknál hasábokra, került a kiadvány szövege, A bevezető és záró formulákat a titkár csak jelezte, az irodában már tudták, hogy kit milyen cím, megszólítás és üdvözlet illet meg. Az udvariassági kifejezéseket II, József ki akarta küszöbölni, de a főherceg-nádorok idején újból szabályozták ezt a kérdést, ® a másoló írnokok és járuinokok tájékoztatására címkönyvet készítettek. A titkár a fogalmazatot olykor a szöveg végén, általában azonban az első oldal balfelőli hasábján, a címzett neye alatt, írta alá. A korábban szokásos app, (apposui) kifejezést a dim. (diniisi) megjelölés váltotta fel, utána annak a napnak a kelte következett, amelyen a titkár a fogalmazatot az előadónak bemutatta. A titkárok munkájának ellenőrzésére, mint már láttuk, elrendelte a tanács, hogy azt a napot is tüntessék íel, amikor a jegyzőkönyvet kézhez kapták. Ezt mutatja az all. (allatum, t. i. protocollum) formula, A tanácsos ugyancsak feltüntette az átnézés (vidi), az első tanácsos, illetve az alelnök pedig a felülvizsgálat (revidi) napját. Ha a tanácsos maga fogalmazott, a vidi természetesen elmaradt. A kiadhatásí engedélyt (expediatur) az elnök, vagy helyettese, szintén a napi kelettel együtt vezette a fogalmazatra. A kiadvány azonban nem a kiadás, hanem a tanácsülés keltét viselte. Kivételt ez alól csak akkor tettek, ha valamilyen ügyet soron kívül (praeferenter) intéztek el, amikor előfordulhatott, hogy a címzett már meg is kapta a kiadványt, holott a tanácsülés napja, amelyre a beadványt kijelölték, s amelynek kelte alatt a tisztázatot kiállították, még el sem érkezett. — A folyó ügyek fogalmazatait az első tanácsos, illetve az alelnök adta ki, — Különösen az 1790-es évektől kezdve lett általános, hogy ha valamilyen ügyben több helyre ment kiadvány, vala-