Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

120 EMBER GYŐZŐ Mindenkinek jogában állott, hogy kérvényét személyesen vigye a helytartótanács, illetve az iktató elé. Távollevők nevében 1803 óta csak a hites ügyvivők adhattak be folyamodványt, amit az iktató annak hátlapján feljegyzett, Hasonlóképpen feltűntette, ha a kérvény postán érkezett, vagy pedig a nádori irodából tették át. Minthogy a jobbágyok panaszai, akár személyesen foglalták írásba, akár a falu jegyző írta a kérvényt, rendszerint zavarosak voltak, s a lényeget nem tudták kifejezni, ilyen folyamodványokat csak akkor vett át az iktató, ha a szegények ügyvivője (ágens pauperum) állította ki, vagy láttamozta őket, A szegények és jobbágyok ügyvivője rendszeresen alkalmazott és fizetett állami tisztviselő volt, aki díjtalanul tartozott a hozzá forduló panaszosoknak felvilágosítást adni és kérvényeiket kiállítani. Részt vett az iktatóhivatal az ügyintézés zavartalan és gyors menetét biztosító ellenőrző munkában is. A tanács tárgyalásánál már láttuk, hogy az ügyosztályok hogyan ellenőrizték azt, hogy az alsó hatóságok jelentései, valamint az uralkodói döntések időben megérkeztek-e Bekapcsolódott az ellenőrzésbe a kiadóhivatal is, amely azt állapította meg, hogy milyen fogalmazatok nem készültek el. Az iktatóhívatal átnézte a rovancsoló jegyzékeket (elechi scontrales), s ha időközben a várt beadvány megérkezett, kihúzta a sürgetésre várók jegyzékéből. Az iktató vezette az elhalasztott, valamint a vegyes bízottságok elé utalt ügyek feljegyzési könyvét (liber praenotationis) is. A tanácsjegyzőkönyvek készítésénél betöltött szerepét már láttuk. Erról a területről fokozatosan kiszorult. 1792től kezdve már az ülés jegyzőkönyveket sem az iktatóhivatalban, hanem a kiadóhivatalban tisztázták le, Mint a többi segédhivatalnak, az iktatónak is az irodaigazgató volt a főnöke. Amint azonban a személyzet szaporodott, egyre emelkedett az iktató befolyása és tekintélye is. A munkát ő osztotta szét az írnokok, illetve iktatótísztek között, felügyelt rá és felelős volt érte, hogy feladatát mindegyik alárendeltje gondosan és lelkiismeretesen végezze el. Azok pedig engedelmességgel és tisztelettel tartoztak neki. A hivatalból csak fontos okból és az iktató tudomásával maradhattak távol. Hosszabb távollétre pedig csak az írodaigazgató adhatott engedélyt. Hivatali dolgokról, főleg nyilvános helyen, egymással sem beszélgethettek, s amit a királyi szolgálat közben megtudtak, titokban kellett tartamok. Az utasítások hangsúlyozták, hogy a hivata-