Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 121 los órák alatt ne beszélgessenek, ne civódjanak, hanem a király szolgáihoz illő módon viselkedjenek. Magánéletükben is gondoljanak állandóan arra, hogy a nép bennük az államhatalom képviselőit látja, ne kártyázzanak, dorbézoljanak, tivornyázzanak, hanem józanul, takarékosan és egyességben éljenek és mindenütt szerényen és illedelmesen viselkedjenek. Magánfelek ügyeinek képviseletét ne vállalják, tőlük ajándékot ne fogadjanak el, ne követeljenek, hivatalvesztés terhe mellett. Ha pedig valamelyikük ezek ellen a tilalmak ellen vétett, s elöljárójának az engedelmességet ismételt figyelmeztetésre megtagadta, ügye az irodaigazgató elé került, s ha annak intelmeit is semmibe vette, sorsáról a tanács döntött, Ugyancsak az irodaigazgatóhoz fordulhatott az, akinek társai, vagy elöljárói ellen volt valami panasza, A munkát zúgolódás nélkül kellett vállalniok, még a hivatalos időn túl is, Minden beadványt, amelyet ,az iktató kijelölt, még aznap tartoztak beiktatni, a következő napra egyetlen darabot sem hagyhattak. Az iktató, aki elsőnek jelent meg a hivatalban és utolsónak távozott onnan, megjelenési táblázatot (tabella comparitionis) vezetett arról, hogy ki mikor jött és mikor ment el, s ezt a kimutatást minden hét végén átnyújtotta az irodaigazgatónak. Ezzel ellenőrizték a hanyagokat, de egyben ez tanúskodott a szorgalmasok mellett is, akiket .azután a kinevezésnél és előléptetéseknél előnyben részesítettek, A mulasztókat, engedetleneket és az utasítások ellen cselekvőket pedig az irodaigazgató állásuktól felfüggeszthette, s ha ezután sem javultak meg, a tanács véglegesen elbocsátotta,

67 A helytartótanács futárai (cursores) közül egy az iktatóhívatal szolgálatára állott. Főnöke így az irodaigazgató volt, aki iránt tisztelettel és mindenben engedelmességgel tartozott. Egyébként az iktató és az aliktató rendelkeztek fölötte, szolgálati ügyekben adott parancsaikat vonakodás nélkül pontosan végrehajtotta. Az iktatótisztekkel tisztelettel bánt, de nem volt alájuk rendelve. Minden reggel pontosan megjelent a hivatalban és várta a rendelkezéseket, amiket hűen, józanul és vigyázva teljesített. Főfeladata az volt, hogy az iratokat egyik hivatalos helyiségből a másikba vitte. Eközben arra ügyelt, hogy semmit se ve87 Az 1797-i utasítást 1, Htt-i lvt. Gremialia, 1797. fons 21, pos. 1. Az 1803-ít u. o. 1802, fons 3, pos. 4L, továbbá a 2326. raktári számú kötetben.