Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 119 szükiben van. Félévenkínt tehát átadták a jegyzőkönyvet az irattárnak, ahol végleges helyére került. Ha az előadóknak két évnél régebbi iratokra volt szükségük, az irattárban kereshették, vagy kerestethették ki. Ami az iktatásnál követett általános elveket illeti, ezek 1769 óta változatlanok maradtak. Uj szám alatt iktattak minden beadványt, tekintet nélkül arra, hogy a kérdéses ügyben korábban más beadványok már más számokat kaptak. A beadvánnyal kapcsolatos összes tárgyalási iratok és kiadványok azonban a beadvány számát viselték, nem kerültek iktatásra. Ha pedig a tanács olyan ügyben hozott határozatot, amiben beadvány nem érkezett, az ilyen határozatot külön szám alatt iktatták, s a megfelelő kiadványok ezt az iktatószámot, vagy amint mondották: jegyzőkönyvi számot (numerus protocolli) nyerték. Az iktatóhivatalnak egyik igen fontos feladata az volt, hogy itt fogadták azokat, akik kérvényüket nem postán nyújtották be, s ügyük állásáról személyesen érdeklődtek. Ezeket a folyamodókat az iktató, vagy az aliktató tájékoztatta, az ügy előadóját titokban tartotta, különben állandóan a tanácsosokat zaklatták volna. A hivatal korlátain belül csak kebelbéli tisztviselő tartózkodhatott, a hites ügyvivők is csak kívülről kérhettek felvilágosítást, vagy adhatták elő kérésüket. Általában a helytartótanács csak olyan folyamodványokat vett tárgyalás alá, amelyek az alsófokú hatóságon már átmentek, s annak döntése mellékelve volt hozzájuk (legtöbbször hátlapjukra vezetve). Az iktató csak ilyen kérvényeket fogadhatott el és jelölhetett ki iktatásra. Kivételt tettek azonban abban az esetben, ha a folyamodó az illetékes hatóság ellen emelt panaszt. Ilyenkor a helytartótanács tárgyalta az ügyet első fokon. Különben az iktató bemutatta a kérvényeket az irodaígazgatónak, vagy az illetékes előadónak, s ha azok úgy nem találták, hogy különleges elbírálás alá eső ügyről van szó, vagy pedig a késedelem veszéllyel jár, a kérvényt visszaadta a folyamodónak, vagy megbízottjának, ha pedig postán érkezett, az illetékes alsó hatósághoz tette át, anélkül természetesen, hogy iktatta volna.

80 66 Az 1803-i utasítás értelmében a katonaságtól végelbocsátásért, a győri árvaházba és a bécsi téboly dába felvételért, a Széchényi- és Kollonich-féle alapítványokból segélyért folyamodók kérvényeit kivétel nélkül csak akkor fogadták el, ha a szükséges mellékletekkel fel voltak szerelve.