Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 87 Az alaptörvény. A helytartótanács beiktatását tervezetek és tárgyalások hosszú sora előzte meg, melyeket e hivatal története lesz hivatva ismertetni. Rajtuk vörös fonálként húzódik végig a rendiség és az uralkodói hatalom küzdelme, amely végül is a korra jellemző kompromisszum formájában talált megoldást. Az 1722/23. évi országgyűlésen hozott törvénycikkek az új hatóság szervezetét és hatáskörét csak a legfontosabb vonásokban állapították meg. A 97, t.-c. kimondotta, hogy őfelsége királyi helytartótanácsot állít fel, amelynek elnöke a nádor, tagjai pedig az ország minden részéből választott 22 tanácsos, akiket a főpapok, főurak és nemesek sorából most és a jövőben is mindenkor a király nevez ki. Ha valamelyik tanácsos helye megüresedik, a helytartótanács nemcsak a folyamodók kérvényeit terjeszti véleményével az uralkodó elé, hanem olyanokat is ajánlhat kínevezésre, akik nem pályáztak ugyan, de akiket arra a legalkalmasabbaknak ítél (1. §.). Őfelségének jogában áll, hogy számfeletti tanácsosokat is kinevezzen, hogy így a fiatal főurak és nemesek alkalmat találjanak a szükséges ismeretek és gyakorlat megszerzésére. Szavazatuk és fizetésük nem lesz, tartoznak azonban a rendes tanácsosok mintájára esküt tenni (2. §,). A helytartótanács fizetése a királyi jövedelmeket terheli. Székhelye egyelőre Pozsony, de amint lehetséges lesz, az ország közepébe fogják áthelyezni

6 (3, §.). A tanácsosok az ülésekről, a törvényes ünnepeket kivéve, csak indokolt esetben és csak az elnök engedélyével maradhatnak el, mégpedig úgy, hogy tizenketten állandóan az elnök mellett maradjanak (4, §.). A nádor indokolt távollétében az országbíró vezeti az üléseket (5, §.). A 98, t.-c. a többi tisztviselőről és a helytartótanácsból kiadott iratok kiállításáról rendelkezett. Ä tanácsosok sorából kikerülő irodaigazgató és a titkárok kinevezési jogát a királynak tartotta fenn, a lajstromozó, számvevő, kiadó és a többi alhivatalnok kiválasztását azonban a tanács szótöbbséggel hozott döntésére bízta (1. §.). A kiadott iratokról úgy határozott, hogy azokat az elnök, az írodaígazgató és egyik titkár írja alá (2. §.). Pecsétül pedig az uralkodói pecsétet rendelte, azaz az ország címerét a 8 II, József 1784-ben helyezte Budára, ahol azután mindvégig maradt.