Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Varga Endre: Ipari, kereskedelmi és pénzintézeti levéltárak a nyugati államokban / 58–73. o.

IPARI, KERESK. ÉS PÉNZINTÉZETI LEVÉLTÁRAK 59 keltető és egyeztető eljárásnak s legfeljebb a sztrájkot kirobbantó agitáció politikai hátterére nézve végzett nyomozás eredményének. De a sokszor mindezeknél fontosabb elemekre: az illető vállalat ár-, illetőleg munkabérpolitikájára, a vállalat anyagi helyzetére vagy az általános gazdasági viszonyok alakulására nézve, melyek pl. a vállalatot munkabércsökkentésre kényszerítették, a hatósági iratok semmit sem örökítenek meg, az ezekre vonatkozó dokumentumok a vállalatok irattáraiban feküsznek. Nem lehet kétséges tehát, hogy korunk, a XIX. és XX, század, melynek arculatát elsősorban az érintett gazdasági erők ható tevékenysége determinálja, korunk történetének a hatósági levéltárakkal legalább is egyenértékű forrásanyaga rejlik a nagy ipari és kereskedelmi vállalatok, pénz- és hitelintézetek levéltáraiban s ezek felhasználása— illetőleg, ami ennek természetes előfeltétele: megmaradása — nélkül a legutóbbi száz esztendő történetének megrajzolása el nem képzelhető.

1 E szembeszökő nagy jelentőség ellenére, az egész XIX. század folyamán, a század végéig, sehonnan sem indult ki oly törekvés, mely ez anyag fenntartását célozta volna. Az államhatalom egyáltalában nem részesítette figyelemben a magángazdaság által produkált iratok sorsát (igaz, az állam ez időben a hatósági levéltárakkal sem igen törődött) s ugyanilyen közönyösséget tanúsítottak maguk az anyagot létrehozó vállalatok is, E kor a fejlődésbe vetett túlzott optimizmusával, amit a technika folytonos tökéletesedése indokolni látszott, nem tudott értéket tulajdonítani az üzem irányításához már közvetlenül nem szükséges régebbi iratoknak: ezek praktikus hasznát — az irányt-tartó vezetés szempontjából — még nem ismerték fel, tradíciók (a cég múltja iránti kegyelet) pedig ez akkor még csak néhány évtizedes vállalatoknál szintén nem alakultak ki stb, Végül a harmadik tényező, melynek köréből a megfelelő mozgalom kiindulhatott volna: a tudomány — amint arra azonnal s bővebben is visszatérünk — szintén csak sokára ébredt tudatára azoknak a nagy értékeknek, melyeket a gazdasági vállalatok irattárai az ő számára jelentenek.

2 1 V, ö. Schmidt, Charles: Les archives privées et l'histoire. Annales d'Histoíre Economique et Sociale [a továbbiakban csak Annales], 1930, 64—66, 1. 2 V. ö. Schmidt i, c. és Sabbe, Etíenne: Wirtschafts-Archive,