Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török levéltárügy / 20–47. o.

A TÖRÖK LEVÉLTÁRÜGY 35 Mikor az ifjú-törökök forradalma a régi irat-raktárak Isapuit felnyitotta, az azokban elhelyezett íratok gondozatlan állapotban, de valamilyen rendszer szerint feküdtek egymás mellett vagy egymás tetején, legalább is úgy, ahogy annak idején elhelyeztettek. Valószínű, hogy egyes raktár-szobákba egy vagy több ügyosztály (kalem) iratai kerültek, az egyes raktár-szobák anyaga tehát többé-kevésbbé összetartozott. Valóban, akkor az íratok még zacskókba, kisebb-nagyobb egységekbe kötve és ládákban elhelyezve kerültek elő,

16 de tisztogatásuk, majd többszöri költöztetés után korábbi rendjük teljesen megzavarodott, az elrothadt zacskók, elkorhadt ládák szétmállottak, az iratok keveredtek. Ma a Dzsevad pasa-könyvtár épületében nincs egyetlenegy láda vagy zacskó, amely az íratok eredeti őrhelyéről, a Topkapu-szerajból származna; az anyag újonnan csínált csoportokban és — 1936-ban — újonnan készített ládákban van elhelyezve. A régi állapot felbomlasztását csak részben lehet az iratok tisztogatásának és a költöztetések alatt végbement természetes széthányódásnak tulajdonítani; egy további — igaz, kisebb — részesedés kétségkívül a későbbi rendezési kísérleteket terheli, Az anyag rendezésére u, í. több kísérlet történt, melyek közül a legjelentősebb két esetről külön is meg kívánok emlékezni; az elsőt Ali Emíri ('Ali Emíri), a másodikat Muallim Dzsevdet ('Dzevdet tanár') nevéhez fűzik. Ali Emíri efendi, nagy könyvbarát, akinek emlékét a köztiszteleten kívül egy általa alapított könyvtár is őrzi, a levéltári iratokat (II, Mehmedtől kezdődően) 24 oszmanli padísah uralkodásának kora szerint kezdte szétosztani; az iratok egy igen kis része ezen, pusztán chronologiaí szempont szerint gondosan szétválasztatván, kartondobozokba rakatott és polcokon helyeztetett el. Mivel a munka lassan haladt, meggyorsítása végett — még élő szemtanúk állítása szerint — ma már kevésbbé megbízhatónak vélt munkaerők is igénybe vétettek. Az ezek által szétválasztott iratok nem rakattak dobozokba, hanem egyszerűbb csomagokba köttettek, melyeknek burkoló-papirosát egy-egy nagyobb méretű egykorú irat képezi, a cso18 Karácson Imre 1907/11-ben konstantinápolyi kutatásai során még egy-egy ládát kapott, hogy abban kutathasson, s a ládákban — igaz, hogy felirat és sorszámozás nélkül <— az iratokat zacskókban találta (Századok, 1907, 764. 1.; Naplója, 28. b. 1.). 3*