Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - SZEMLE - Paulinyi Oszkár: Bittner Lajos / 315–321. o.

318 SZEMLE nek mégsem ez képezi a legkiemelkedőbb, legnagyobb horderejű részét. A tudománytörténeti értékelés szempontjából ugyanis a történetírónak még olyannyira értékes munkásságát is messze fölülmúlják azok az eredmények, amelyek a levéltári szolgálat kiépítése terén fűződnek Bittner nevéhez. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivnál a tudományos képzettség követelményével már a XVIII, század végén találkozunk. S azóta is, de kivált a múlt század utolsó negyedével, hogy írott rendelkezés nélkül is mintegy szokásjoggá vált az „Institut für österreichische Geschichtsforschung" képesítésének a megkövetelése, az intézet tisztviselőinek nem csekély sora foglalt helyet egyéni kutatómunkássága révén a történettudomány érdemes művelőinek sorában. A tísztvíselőkar tudományos képzettségével és jelentőségével lépést tartott magának a levéltárnak a megnyitása is a tudományos kutatás számára, úgyhogy a Staatsarchivnál az intézetnek eredetileg kizárólagos közigazgatási rendeltetése mellett már egy jó évszázadra viszszamenőleg megállapítható a tudományos érdek szolgálata, A tudományos érdek méltánylása azonban még korántsem jelentette a tulaj donképeni levéltári szolgálatnak tudományos alapokra való helyezését. A belső szolgálat még hosszú évtizedeken keresztül a hagyományos vágányokon haladva, inkább csak külső alaki, vagy az iratok tartalmi vonatkozásai után igazodó gépies rendező tevékenységből áll, de arra, hogy a levéltári anyagnak belső, genetikus alapokon nyugvó szerkezete is van, és hogy ennek meghatározása és helyreállítása az egyes iratok forráskritikai értékelésének nélkülözhetetlen föltétele — nem eszmélt rá. Legbeszédesebb bizonysága ennek, hogy az egyes kormányszervektől időnként átvett újabb iratállagokat a Staatsarohívban még a század fordulóján is természetes irattári együvétartozásuk megbontásával a hagyományos tárgyi csoportok Prokrustes-ágyába szorították. De a gondolat maga az ifjabb levéltárnok-nemzedék tudományos nevelőjének, Sickel Theodornak tanításaiból ekkor már ide is utat talált. Megbeszélésekben, egymásközti eszmecserében egyre inkább teret hódít annak felismerése, hogy a belső levéltári szolgálatnak új alapokra fektetése elodázhatatlan feladat. Még akkor is azonban csaknem egy évtizednek kellett eltelnie, míg végre e törekvéseik átütő erővel érvényesülhettek és az azonos elveket valló Károlyi Árpád igazgatósága meghozta a kedvező légkört ahhoz, hogy az ú, n. irattári egység, másként proveniencia elve a Staatsarchiv falain belül is törvényerőre emelkedjék, Új korszak nyílt meg ezzel a bécsi Staatsarchiv életében, amely a tisztviselő-kar együttes munkásságában a belső levéltári szolgálatnak mását egyhamar aligha találó elmélyülését hozta meg. Hármas munkaterv mérföldkövei jelzik a fejlődés útjának tudatos célkitűzésekkel meghatározott állomásait. Első szakaszát a munkálatok szerves egymásutánjában a levéltár