Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Ila Bálint: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. IV. Bd. 1416–1437. Hermannstadt, 1937. / 305–310. o.

306 IRODALOM függő minden olyan körülményt feltüntessen, amelynek a törté­nettudomány bármely ága hasznát veheti. Az oklevelek szöve­gét, illetőleg azok nyelvezetét, — bár maga, amint előszavában mondja, nem tartja helyesnek —, mégis a korábbi kötetek tra­díciója és a kiadóbízottság utasítása alapján egységesíti. Egysé­gesen átírja tehát a középkori latin nyelvezetet, de jegyzeteli az átírt szó oklevélbelí eredeti alakját, ahol annak szükségét látja, Mint a korábbi kötetek, ő ís felsorolja a közölt ere­deti oklevelek összes feltalált insertumait és másolatait, de ez­zel nem elégedve meg, már tovább is megy egy lépéssel: közli t, i. jegyzetben az eredeti és az insertumok szövegében előfor­duló jelentősebb különbségeket, elsősorban a helységnevek és általában földrajzi nevek eltérő írásalakjait. Ezáltal abba a kitűnő helyzetbe juttatja a történetírót és nyelvészt, hogy egy-egy helységnév írásmódjának a változásait minden nehéz­ség nélkül egymásmellé állíthatja olykor 1—2 századon ke­resztül is. Ha meggondoljuk, hogy az oklevélkiadásokban, így e vállalkozás előző köteteiben is, e szempont eddig nem része­sült a kellő figyelemben ós bizony igen gyakran az eredeti ok­levél mellett annak átírásai, így a bennük előforduló hely és egyéb névalakok is mintegy rejtve maradtak, akkor értékelhet­jük csak Gündisch módszerének e téren jelentkező nagy hasz­nát. Bár az okleveleket minden hozzáférhető esetben az ere­deti után közli, a teljes munka érdekében összegyűjti azok ed­digi kiadásait, regesztáit, esetleges fordításait, közli ezek meg­jelenési helyét, mi által nyomon kísérhetjük az oklevél kiadá­sának, gyakran az eddigi értékesítésére vonatkozó szándékok­nak a történetét is. Az eredetiek őrzőhelyének idézésénél azon­ban nagy hiányaként kell megállapítanunk, hogy Országos Le­véltárunkban és a Múzeumi Levéltárban őrzött daraboknak egy esetben sem közli a jelzetét, így azokat az ellenőrzés alól aka­ratlanul is kivonja, s ez annál érthetetlenebb, mert részben Auner, részben pedig — emlékezetünk szerint — maga Gün­disch is dolgozott itt, tehát az eredetiek pontos jelzetét tudniok kellett. Másként aligha is juthattak volna azokhoz. Főleg az Orsz. Levéltár diplomatikai gyűjteményében elhelyezett erede­tiek felkutatásánál, ennek sajátságos rendezési elvei miatt, a pontos jelzet hiánya mindig nagyon érezhetően fog jelentkezni. Az igaz, hogy e téren az előző kötetek is így jártak el, de ezt az eljárást semmi esetre sem lett volna szabad tovább követni, még a tradícióra való hivatkozással sem, hanem mint más eset­ben, úgy itt is tökéletesíteni kellett volna a módszert. Külön­ben kiegészítésként közölhetjük, hogy a kötetben 17. századi másolat alapján közölt Rozsnyó városi hetivásárprivílégíum­n-ak (2014. sz.) eredetije is megtalálható diplomatikai gyűjte­ményünkben Dl. 33.096, jelzet alatt. Szövegkritikai megjegyzései a legnagyobb körültekintés­sel készültek, Feltünteti jegyzetekben a díszes kezdőbetűket, az oklevél nyújtott betűkkel írt kezdő szavait, az esetlegesen

Next

/
Thumbnails
Contents