Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Klein Gáspár: Schiaparelli, L.: Note diplomatiche sulle carte Longobarde. Firenze, 1934. / 299–301. o.

IRODALOM 299 ennek a francia királyi kancellária kifejlődésében oly fontos periódusnak történetére. Ily módszerrel állapítja meg, hogy az egész XIII. században a kancelláriai munkát inkább a tradíció, a lassan-lassan kifejlődő szokásszerűség szabályozza és nem szigorúan körülírt rendeletek. Mint mondja ez még „az empíria uralma" a kancelláriában, Az oklevelek fajainak viszonylag állandó formában való kialakulása nem előre elhatározott, tudatos szabályozás eredménye, hanem a természetes kiválasztódás, a többé-kevésbbé öntudatlan uniformalizálódás következménye. Éppen ezért van, hogy az általánosnak fölismerhető formák mellett igen sok kivétel is előfordul, A francia királyi oklevelek ebben a korszakban külső formájuk szerint még három csoportra oszlanak: prívilegiális alakú oklevelekre (díplömes), pátens és zárt formájú oklevelekre (lettres patentes et closes). A korszak elején az okleveleik javarésze még ünnepélyes formájú, függőpecsétes oklevél, lassan-lassan azonban elhal ez a gyakorlat és a XIV. század elején teljesen megszűnik, Szerepüket teljesen átveszik a pátensek. Ezek indulnak rohamos fejlődésnek, fajtáik igen megsokasodnak, pecsételésmódjuk szerint azonban e sokféle pátensoklevél mégis három csoportba foglalható össze; az inscríptio nélküli, az általános inscriptióval és a speciális (kollektív, vagy egyéni) címzéssel ellátott oklevelek fajaira. Istváayí Géza. Schíaparelli, L.: Note díplomatiche sulle carte Longobarde. Firenze, 1934. 8°. 55 1. — Schíaparelli, aki az írástörténet terén elévülhetetlen érdemeket szerzett, a diplomatika egyes tisztázásra váró kérdéseihez is mély meglátással szólt hozzá. Ily munkái ugyan paleográfiai kutatásainak mintegy melléktermékeként hatnak,

1 de ez a körülmény mit sem von le értékükből. Kedvelt kutatási területe az úgynevezett nemzeti írások tanulmányozása és így diplomatikai fejtegetései is a longobárd írás tanulmányozásával kapcsolatban jelentek meg. Azután más írásfajokkal kezdett foglalkozni, melyekről szóló tanulmányai az Archívío Storico Italíano lapjain láttak napvilágot. A ,,Note paleografiche" sorozatnak megfelelően 1932ben „Note díplomatiche sulle carte longobarde" címen a magánoklevelekre vonatkozó tanulmányait tette közzé s ezen megkezdett sorozatnak a befejezője a jelen mű is, mely nem más, mint az Archivio Storico Italíano (Serie VII.) XXI. kötetében megjelent értekezésének a különlenyomata és az egész tanulmány V—

VII. fejezete.

2 Az V. fejezetben a „sub stipulatione et sponsione ínterposita" formulát veszi vizsgálat alá s annak 1 Pl. Charta Augustana, Ricerche e studí sulle carte Longobarde, Tachigrafia sillabíca nelle carte Italiane. 2 Az I. fejezet (rész) a XVII. (1932), a II—IV. fejezet a XIX. (1933) kötetben jelent meg. • . -- ;•