Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Klein Gáspár: Schiaparelli, L.: Note diplomatiche sulle carte Longobarde. Firenze, 1934. / 299–301. o.

300 IRODALOM kimutatása után, hogy van egy objectív (stipulatus est.., spopondít), egy subjectiv (stipulanti tibi... spopondi ego) fogalmazás, mely eladásnál, illetőleg ajándékozásnál fordul elő — (és egy vagy objectiv, vagy subjectiv fogalmazású kitétel: sub stipulatione et sponsione interposita — amely bármely oklevélvagy okmányfajban előjöhet) — megállapítja, hogy a verbális forma az oklevél (okmány) nemétől függ, míg a nominális formula valamennyi magánoklevélben közös. A formula társulhat rogatíoval, traditio cartae-val stb., de mindig olyan aktusra vonatkozik, melynek az oklevélbefoglaláshoz nincs köze. Ha a ,,dictavi, signum sanctae crucis feci, subscripsi, testíbus optuli, tradidi" fordulatok (roboratío) mellett van is a formula, nem tudat a jogügylet létrejöttét megelőző formális aktusról s nem jelenti, hogy az oklevél a római stipulatio formájának megfelelően készült; nem a szóbelileg létrejött ügylet írásbafoglalása, csak a római stípulatioból átörökített formulával való megerősítési záradék. Az ünnepélyes szavakat nem ejtették ki, obligatio verborum helyett csak obligatio litterarum s a verbális formulának nominális változata, vagyis a stipulatio csak általános megerősítési záradék: é clausula di corroborazione generale, mely az oklevél egész tartalmára vonatkozik. — A VI. fejezet a ,,Díctare, ex dictato, ex dicto, dictator" jelentését tárgyalja. A különféle változatokat vizsgálva, mikor ex dictato = ex iussione és az ex dicto és per iussionem egyaránt használatos, megállapítja, hogy a scribendam dictaví azonos a scribendam rogavi, vagy mandavi értelmével. A ravennai oklevelekben a dictator az oklevél kiadó, vagy kiállító, a longobárd oklevelekben olykor a kiadótól, vagy kiállítótól és az írótól eltérő más személy, Ha nincs dictator, vagy hiányzik az ex dictato (dicto) kifejezés, a dictator rendesen az oklevél kiadója (kiállítója), egyébként különböző személyiség lehet s pozíciója a kiadó (kiállító) személyéhez viszonyítva alárendelt, de magasabb, mint az íróé (jegyzőé). Az a körülmény, hogy többször nincs kitéve a dictator jelenléte s mégis volt dictator, mikor is az oklevél kiadója a dictator, máskor viszont említés történik róla, arra enged következtetni, hogy a megemlítés csak a nagyobb erősség, vagy hitelesség fokozása szempontjából történik. Nem tervezetkészítés volt a dictator feladata — mely az író munkája — hanem tájékoztatja az írót a jogügyletről, annak tartalmáról, közli akaratelhatározását. A dictum rendesen szóbeli s ennek alapján csinálta az író, vagy jegyző a tervezetet, vagy mindjárt az oklevél definitív tisztázatát készítette el, — A VII, fejezet, mely „Note dorsuali. Dicta" címet visel, szorosan csatlakozik a VI. fejezethez. Több hátlapjegyzetet véve figyelembe, megállapítja Schiaparelli, hogy kétféle hátjegyzet van: olyan, mely az oklevél rövid regestrumát adja és olyan, mely az oklevél létrejöttéről is tudat. Ezek alapján arra a következtetésre jut, hogy a hátjegyzet nem más, mint dictum, mely vagy a magánoklevél kiadójától (kiállító), vagy annak megbí-