Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Miklósy Zoltán: Nagy, J.: Diplomatičko-paleografske studije. Vjesnik Kr. Drźavnog Arkiva u Zagrebu VII. / 298 - Istványi Géza: Tessier, G.: Observations sur les actes royaux français de 1180 a 1328. Bibliotheque de l'École des Chartes, XCV. 1934. / 298–299. o.

298 IRODALOM nak is látszanak. Az 1397. éví temesvári országgyűlés határo­zatai mondanak a legtöbbet erről a bíróságról, de nem. monda­nak el mindent, mert a gyakorlatból jóval többet tudunk meg. Ez utóbbi alapján állapítja meg az értekezés, hogy ez a bíró­ság a kancellár vezetése alatt állott ugyan, a megpecsételési záradékokból azonban az tűnik ki, hogy a kancellár csupán rendkívüli eseteikben vett részt a bíróság munkájában, amikor is a királyi nagy pecséttel erősítették meg kiadványait. Egyéb­ként a kancellár állandó helyettese állott a bíróság élén s a kancellárnak külön e célra készült pecsétjével erősítették meg a bíróság kiadványait. 1401-től 1427-ig p. o, Jakab mester a specialis praesentia regia állandó vezetője, akinek külön kancelláriája intézte az ídeutalt ügyeiket. Ennek a helyettesnek a szerepe aztán még Zsigmond király uralkodása alatt állandó­sult. A comes capellae regiae szerepéről is érdemleges ered­ményeket állapít meg az értekezés, ámbár tisztázatlan problé­maként hagyja meg kancelláriájának a többi udvari kancellá­riákhoz való viszonyát. — Azzal a reménnyel számolunk be Kumorovitz eredményeiről, hogy pecséttani vizsgálatai a ma­gyar diplomatika anyagát még sok érdemleges megállapítással fogják gyarapítani. Gárdonyi Albert» Nagy, J.: Díplomatícko-paleografske studíje. Vjesnik Kr* Drzavnog Arkíva u Zagrebu VII. 1—10. — A folytatásos ok­levéltani és paleográfiai tanulmányban a szerző ezúttal a hor­vát nemzeti uralkodó-család korából származó oklevelekkel foglalkozik. Megállapítja, hogy II, István és Zvonimir okleve­lei nem mutatnak még szerkezeti egységet az állandó oklevél­stílus e korban nem alakulhatott ki a horvát királyok kancel­láriájában és az okleveleket a horvát kancellárok esetről esetre fogalmazták, A horvát királyok okleveleit egyébiránt olykor nem is a király kancelláriája állította ki, és ezért Nagy a hor­vát királyok és fejedelmek oklevelei között kancelláriában és kancellárián kívül készült okleveleket különböztet meg, Míklósy Zoltán, Tessíer, G,i Observatíons sur les actes royaux francaís de 1180 á 1328. Bibliothéque de l'École des Chartes, XCV/1934. 31—73. 1, — A II. Fülöp Ágost uralodásától a Capet-ház fő­ágának kihalásáig terjedő időszak, mint általában az egész európainak, igen fontos korszaka a francia írásbeliségnek. El­tekintve a magánírásbeliség fejlődésétől, ekkor szerveződik meg szilárdabb alakban a királyi kancellária, ekkor alakulnak ki az oklevelek formái és ekkor kezdődik a registrumvezetés is. Ennek a fontos korszaknak azonban a Gíry kézikönyvében adott rövid áttekintésen kívül mindössze egv földolgozása volt, Lucien Perríchet 1912-ben megjelent kancelláriatörténete. Tes­síer alapos tanulmánya főként az oklevélfajok kialakulásának beható vizsgálata által világít rá az eddiginél élesebb fénnyel

Next

/
Thumbnails
Contents