Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Klein Gáspár: Ifj. Szentpétery I.: A pozsonyi és a szepesi kamara viszonya a XVI. században. Budapest, 1937. / 294

294 IRODALOM Harisait. Mindegyik csoport élén röviden ismerteti és meghatá­rozza a szóbanforgó rendi tisztség viselőjének hatáskörét és te­vékenységét, s az első részben a prépostokról szólva a préposti szék betöltéséről is rövid történeti áttekintést ad, A dolgozat levéltári és rendtörténeti szempontból egyformán értékes. E ne­veket, valamint az időpontot, amikor viselői működésüket ki­fejtették, ismerve, a konvent levéltári anyagának használata nagy mértékben könnyebb lesz, de a névsor ismerete rendtörté­neti szempontból is igen fontos, íf). Rónay László. Iíj. Szentpétery I.: A pozsonyi és a szepesi kamara vi­szonya a XVI. században. Budapest, 1937, 8°. 15 L — Törté­nelmi szakirodalmunkban a pozsonyi és a szepesi kamara egy­máshoz való viszonyáról kétféle felfogás volt érvény­ben, az egyik a mellérendelés, a másik az alárendelés mellett foglalt állást.,Az ifjú szerző, kinek a nevét a tárnoki ítélő­székkel kapcsolatban irodalmunkban már ismerjük, a kérdés tisztázására vállalkozott és alapos felkészültséggel, a levéltári anyag áttanulmányozásával megállapítja, hogy a szepesi ka­mara, ha eleinte tényleg alárendeltségi viszonyban állt is a pozsonyi kamarával szemben, ez az alárendeltség csak abban nyilvánult, hogy a pozsonyi kamara közvetítette az udvari ka­mara utasításait a szepesi kamarához. A szepesi kamara, mint új intézmény, az alapítást követő években még nem ment át teljesen a köztudatba s így a bécsi kamara sok olyan ügyet, mely a szepesi kamara hatáskörébe tartozott, a régi gyakorlat alapján a pozsonyi kamarához tett át. Később azonban az 1 egyenjogúság kezd kidomborodni, A szepesi kamara azonban nem igyekszik tekintélyét elismertetni, sem a pozsonyi kamara szintjére emelkedni s míg a pozsonyi kamara elvi kérdésekben a legteljesebb határozottságot mutatja, addig a szepesi kamara nagyfokú határozatlanságról tesz tanúságot s maga kéri, hogy ügyeiben a pozsonyi kamarát is megkérdezzék. Az a körül­mény pedig, hogy a szepesi kamara képzett jogászoknak szű­kében volt, elősegítette, hogy a jogiképzettséggel és elha­tározó képességgel kevéssé rendelkező szepesi kamara lassan­ként a pozsonyi kamarától függő helyzetbe került. A pozsonyi kamara maga adta meg az indítékot a szepesi kamara önálló­sodására, s hogy a szepesi kamara a ráruházott feladatnak nem tudott megfelelni, ez kizárólag a szepesi kamara tehetetlenségé­rtek tudható be, — A dolgozat, mely a Domanovszky-Emlék­könyvben ugyanilyen cím alatt megjelent értekezés különle­nyomata, bőséges levéltári anyag felhasználásával tisztázta a kérdést és magyarázatát adta annalk, hogy a szakirodalomban ismert eltérő felfogások miként magyarázhatók meg és tulaj­dorikép milyen alapra vezethetők vissza. A két kamara egymás­hoz való viszonyáról tiszta képet adott s úgy érezzük, hogy nyugvópontra hozta a kérdést. Klein Gáspár.

Next

/
Thumbnails
Contents