Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Jánossy Dénes: Galbraith, V. H.: An introduction to the use of the Public Records. Oxford, 1935. / 254–263. o.

IRODALOM 255 levéltárában (Public Record Office), jelesül annak középkori állagában való kutatásnak előfeltétele, hogy a kutató a több mint fél millióra terjedő okleveles anyag és regiszterek provenienciáját felismerje, egyébként ki van téve annak a veszélynek, hogy a középkori regisztraturák közt fennálló súrlódó kompetenciák ítéletében súlyosan megzavarják. Ilyen előismeretek nélkül a kutató a tárgyra vonatkozó forrásokat aligha találhatja fel. Az a körülmény ugyanis, hogy a Public Record Officeban rendkívül gazdag középkori levéltári anyagot őriznek, nem jelenti egyúttal azt, hogy az oklevelet adó királyi regisztraturák épen maradtak volna fenn, mert azok vándorlása a Westminsterapátság, a Tower tornyai, a Chancery Lane és a magánpaloták padlásai között, majd a francia kategorizáló rendszer divatja és végül az anyag ismételt „átrendezése" olyan pusztításokat vitt bennük véghez, hogy a kutató csak az intézmények történetének, illetve levéltáraik kialakulásának ismerete mellett foghat eredményes anyaggyűjtéshez. Valamint a kontinensen, úgy Angliában is a középkori királyi „államigazgatási szervek" célja az volt, hogy az uralkodó rajtuk keresztül gyakorolhassa szuverén jogait. Működésük a középkori államszervezet szükségletéhez képest „kancelláriai", pénzügyi és jogszolgáltatási ágra tagozódott, a nélkül, hogy a kompetenciák elhatárolása bizonyos rendszert vitt volna bele az említett szervek egymást kiegészítő működésébe. A legrégibb okleveles kancelláriai anyag a VII. századból származik; egyébként mintegy 1000 oklevél maradt fenn a normann hódítás (1066—1154) előtti korból. Az eljárás, ahogy a kancellária az okleveleket kiállította, nagyjában megegyezik a kontinentális gyakorlattal. Lényeges különbség a kettő között csak abban mutatkozik, hogy az okleveleknek hiányzik az a hitelességi formája, amelyet az európai kancelláriák a királvi pecséttel juttattak kifejezésre, A hamisításnak tehát korlátlan lehetősége állott fenn, úgyhogy a kora középkori oklevelekről ma már nem is lehet megállapítani, hogy azok valóban a királyi kancellárián keletkeztek-e, vagy más, kevésbbé méltó helyen. Különben az oklevelek formulái a pápai kancellária gyakorlatára emlékeztetnek, A XI. században alapvető változás következett be a kancellária működésében. Hitvalló Eduárd (1041—1066) -vezette be először a rövid, formula nélküli angol nyelven