Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Jánossy Dénes: Galbraith, V. H.: An introduction to the use of the Public Records. Oxford, 1935. / 254–263. o.

256 IRODALOM írt és pecsételt mandátumot (sealed writ), melyből a kancelláriai praxis azután az oklevéladás fŐformáit, a függő pecséttel ellátott privilégiumot (charters), az egyes személyekhez intézett (letters close) és az általános érdekű mandátumot (letters patent) alakította ki. A „writ"rendszert az angol kancellária a külföldi kancelláriákkal való érintkezésben is használta, csak természetesen latin nyelven és ezzel megtörte a pápai kancelláriának egyébként mindenütt elfogadott formulás rendszerét. A XII. században, a forgalom növekedésével szükségesnek látszott, hogy a kancellária a fontosabb kiadványokról másolatot őrizzen meg. Ezeket, illetve a kiadvány kivonatát azonban a pápai és a francia gyakorlattal ellentétben nem regiszterekbe írták fel, hanem folytatólagos,, felcsavart pergamenlapokra (enrolment, irrotulamentum), amelyekre átlagban 30 regesztát találunk feljegyezve. A tekercs-regiszter bevezetése jelenti tulaj donképen a királyi kancellária levéltárának létrejöttét, mely 1199-cel kezdődik. A korábban kiadott oklevelek maradványai — amelyek tehát még nem voltak regesztázva — nagyrészt az angol egyházi levéltárakban őriztetnek, illetve későí regesztákban a kancellária levéltárában is fellelhetők, amennyiben ilyeneket a kancelária később megújítva kiadott. Ami a tekercs-regiszterek, illetve ,,roH"-ok kiállítási módját illeti, meg kell mindenekelőtt állapítanunk azoknak feltűnő hiányait. A bejegyzéseken sok a javítás, számtalan kiadványról pedig egyáltalán nem történt feljegyzés és sok zavarra adnak okot a tekercseken található dorsális jegyzetek. A tekercs-regisztereknek különben a középkori államszervezetben nagy jelentőségük volt: a judiciálís szervek ugyanis többre értékelték e regeszták bizonyító erejét, mint azon oklevelekét, melyeket a felek, mint valódiakat mutattak be. Ez az oka annak, amiért a mai angol történetkutatás is fölébe helyezi a tekercsregiisztereket az eredetinek tartott okleveleknek. A XIII. században a kancellária már hatalmas közigazgatási szervvé fejlődött, Nem tartozott többé a szorosan vett királyi udvartartáshoz, nem utazott tehát a kancellár az uralkodóval, a kancellária pedig a Westminster-apátságban nyert állandó elhelyezést. Ettől kezdve a király utazásai alatt a kisebb vagy titkos pecsét alatt küldte utasításait a kancellárnak, ki azok értelmében a nagy pecsét alatt intézkedett. Idővel azután az udvartar-