Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Istványi Géza: A megyei levéltárak első nyomai a XIV. században / 245–249. o.

248 KISEBB KÖZLEMÉNYEK másolták,

11 s miként a regístrumvezetés előtt a hiteles helyek a chírografált oklevelek megőrzött másodpéldányáról,

12 a megyék is e másolatok alapján adták ki az oklevelek másodpéldányait. Szabolcs megye két okleveléből tudjuk ezt bizonyítani s figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a megyei oklevelek alsó, vagy felső szélén a pontatlan szétnyírás következtében gyakran találhatók írásmaradványok,

13 — talán szabad az alább ismertetendő, úgy hisszük, világos példából általános gyakorlatra következtetnünk, Szabolcs megyének egy 1349. aug, 18-án kelt, fogott bírák által létrejött megegyezést tanúsító okleveléről (Kállay ltr, Saec. XIV. Nro.: 933.) ugyanilyen dátum alatt másodpéldány is található a Kállay-levéltárban (Nro.: 952). A két oklevél szövege lényegtelen szórendi eltérésektől eltekintve teljesen megegyezik, írásuk azonban más-más. A 933. számúban olyan javítgatások vannak, amilyenek a 952-ősben nincsenek; az előbbiben eszközölt javítások az utóbbiban már beleilleszkedtek a szövegbe. A legfőbb eltérés a két oklevél íntítulatíójának fogalmazásában mutatkozik. A 933. számú oklevelet Miklós nádor generalis congregatió-ján valószínűleg a nádori kancelláriának írnoka írta. (Ugyanettől a kéztől származik a 935. sz. oklevél is, mely szintén Miklós nádor 1349. aug. 18-án tartott generalis congregatíojából kelt, — a kézírás egyébként ismeretlen Szabolcs vm. oklevelein.) A 952-ős pedig Szabolcs megye 1338 óta állandóan szereplő jegyzőjének írását mutatja. Nyilvánvaló tehát, hogy a megye a megőrzött contextus-másolat alapján, — melyet, mint a ránkmaradt egyetlen ilyesféle oklevélmásolat példája

11 mutatja, intitulatio nélkül szerkesztettek —, később adott az oklevélről párt, de az előtte nem fekvő eredetihez képest megváltoztatott íntítulatióval. Összegezve az elmondottakat, meg kell állapítanunk, hogy a megyénél rendszeresebb iratmegőrzésről csak a XIV. század negyvenes éveitől lehet beszélni, Ettől kezdve tartották meg alkalmasint a megye székhelyén a különféle „registrum"-okat és a protocollumok helyettesítésére 11 Ld. I&tványí Géza: A XIV. századbeli megyei oklevéladáshoz. (Turul 1936. 81. s a köv, 1.) 12 Ld. Kumorovítz Bernát Lajos: A leleszi konvent országos levéltárának története. (Levéltári Közi. X/1932. 226. 1.) 13 Erről részletesebben Istványí a Turul 1936, 81, 1,-on, 14 V, ö. Turul 1936, 81, 1.