Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Istványi Géza: A megyei levéltárak első nyomai a XIV. században / 245–249. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 249 szolgáló oklevélmásolatokat és kivonatokat. Ezeken kívül minden bizonnyal voltak már a megye birtokában fontosabb kúriai vagy hiteles helyi oklevelek is. Valamiféle levelesládája vagy leveles zsákja tehát már a XIV, század második felében lehetett a megyének. Természetesen ez rendszeres, nagyobbanyagú levéltár még középkori értelemben, sem lehetett. Hiszen a megyének ekkoriban nincs székhelye, nincs állandó székháza. Ily módon, miként azt az 1298-as törvény is megszabja, az alispán őrizte a megye okleveleit. Az alispán távoztával azután a megyei oklevelek javarésze az ő kezében maradt vagy elkallódott. A szabolcsmegyei bírság jegyzékek pl. valószínűleg Semjéni,

15 Péter alispán (1349.) által jutottak a Kállay levéltárba. Egyébként föltehető, hogy az ilyen birs ág jegyzékeket és proscríptionálís lajstromokat, éppúgy mint a protocollumokat helyettesítő oklevélmásolatokat, idővel, ha már fölöslegessé váltak, kiselejtezték. Erre mutat, hogy bár az oklevelek folyton hivatkoznak a különféle „registrumok"ra, ilyenekből csak véletlenül maradt egy-egy korunkra. Általában a megye előtt nem szerepeltek olyan fontos ügyek, hogy az oklevelek hosszabb ideig való megőrzése jogi szempontból szükséges lett volna. Ily módon, a megye által őrzött íratok anyaga folyton cserélődött, a fölöslegessé váltak elenyésztek, s helyükre újak kerültek. Az íratok kezelése a középkori megyében — ha ugyan szabad ezekre a primitív viszonyokra ilyen anakronisztikusán hangzó terminus technicus-okat alkalmaznunk —, inkább irattár-, mint levéltárszerű volt, Istványi Géza. 15 A Kállay család tagjai, hol Sem jenieknek, hol Radalf iáknak, hol Bírieknek, hol Lengyeleknek nevezik magukat a Kállai megjelölésen kívül a szerint, hogy éppen melyik birtokuk szerepelt.