Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török levéltárügy / 20–47. o.

A TÖRÖK LEVÉLTÁRÜGY. A mai törökországi élet teljes átalakulásban van. A kormányzat mind szellemi, mind gazdasági téren gyökerében szakítva a múlt hagyományaival, minden vonatkozásban lázas alkotó munkába kezdett és viszi, hajszolja magával a nép vezető rétegeit és széles tömegeit egyaránt. A reformtörekvések Törökországban nem újkeletűek. Általában II. Mahmud (1808—1839) uralmához, közelebbről az úgynevezett gülháne-i szultáni pátenshez, illetőleg az ennek nyomán kibocsátott rendeletekhez szokták kapcsolni azon törekvéseket, melyektől a török államszervezet modern átalakulását várták, valójában azonban a reformkísérletek sokkal régebbi múltra vezethetők víszsza. Ha majd lehetőség nyílik levéltári kutatásra, a leghálásabb témák egyikét fogja képezni a többször megismételt reformkísérletek története s eredményeiknek, vagy bukásuk okainak felderítése tanulságos magyarázatokkal fog szolgálni a hanyatlás történetének megértéséhez, Törökország modern problémái közül folyóiratunk közönségét elsősorban a levéltárügy érdekli. Az alábbiakban tehát arról fogok szólni, és pedig az I, fejezetben a kérdés előzményeiről, a Il.-ban a levéltári anyagról, a. IIL-ban a rendezési kísérletekről s a IV.-ben az ügy kilátásairól. I. Minthogy minden levéltár egykor irattár volt, érdeklődésünk a levéltárügy kérdéseivel kapcsolatosan mindig kiterjed az egykorú iratkezelés kérdésére, illetőleg az írásbeli ügyvitelre is. Ha a török levéltárkérdést e távoli forrásánál vizsgáljuk, noha fejlődésének alsó fokozatai egyáltalán nincsenek feltárva, egy-két mozzanatát mégis meg; tudjuk világítani. Ahol írásbeli ügyvitel van, ott valamilyen iratkezelési