Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Miklós Ödön–Szabó István: A magyarországi református egyház levéltárai / 177–184. o.

182 MIKLÓS ÖDÖN ÉS SZABÓ ISTVÁN való keresztelési és házassági anyakönyve. A tiszántúli" kerületben a XVII. századból anyakönyv egyáltalában nem maradt fenn, Debrecen is csak 1703-ban kezdte vezetni keresztelési és esketési anyakönyveit, vagy legalább' is ettől az időtől kezdve maradtak azok fenn. A többi egyházközségben — a több mint 1000 egyházközségnek tehát zömében — legjobb esetben is a XVIII. század első feléből maradtak reánk az anyakönyvek. Ezek főleg a szatmári békekötést követő békésebb években vagy évtizedekben, a bürokratikus állami adminisztráció kiépítésének is korában, indulnak meg, a türelmi rendelet nyomán alakult vagy újraalakult egyházainkban pedig ez időtől kezdve. Természetesen itt is érték érzékeny veszteségek az egyházakat tűzveszély vagy más elemi csapás, esetleg gondatlanság következtében. Ilyen veszteségnek számos egyházközségben maradt fenn az emléke, így a dunántúli kerületben Szentán az 1854 előtti anyakönyvek „eltűntek", Mezőcsokonyán 1798-ban „elégtek", Csajágon 1867-ben erősen „megégtek" s így hiányosak, Szabadhídvégen az 1754,, illetőleg 1784 előttiek „elégtek". A dunamelléki kerületben Nagyvátyon, valamely régi feljegyzések szerint, 1665-ben tolvajok ellopták, A tiszánínneni kerületben Hernádszentandrás XVIII, századi anyakönyvei 1897-ben, Űjcsanádon 1739—49, évi anyakönyvei pedig a proletárdiktatúra alatt vesztek el, Színpetriben egy 1792. évi bejegyzés szerint az 1752-ben kezdett anyakönyv „félretétetett" s azóta nincs nyoma. Tiszántúlon Békésszentandrás 1798—1836,, illetőleg 1800— 1851. évi anyakönyvei „elkallódtak", Záhonyon az 1809 előttiek elvesztek, Gyulán 1801-ben, Kopócsapátiban 1809ben, Pátrohán 1841-ben, Petneházán 1920-ban, Abádszalókon 1761-ben, Balián 1868-ban, Rohodon 1827-ben, Vencsellőn 1896-ban, Ópályíban 1855-ben, Csaholcon 1874-ben égtek el az Összes akkor meglevő anyakönyvek. Természetesen a felsorolt eseteken kívül is számos helyen található az anyakönyvekben érzékeny hiány. Többhelyen például az anyakönyv a 'keresztelésível kezdődik s utána csak évtizedek múlva következik a többi, ami azt a hitet is keltheti, hogy a utóbbiak ugyanabból az ídőbőF elvesztek. Az egyes anyakönyvek kezdőpontja után fennálló, esetleg néhány évtizedes hézag pedig a megakadályozott lelkipásztori szolgálatot, az egyházközség életműködésének meggátlását, időleges megbénítását jelentheti..