Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Miklós Ödön–Szabó István: A magyarországi református egyház levéltárai / 177–184. o.

A REFORMÁTUS EGYHÁZ LEVÉLTÁRAI 183 Vannak azonban a kezdeti és a folytatólagos anyakönyvek kőzött oly hiányok is, amelyek hasonló okokra alig vezethetők vissza. Nem állapítható meg az sem, hogy Oros ésf Cégénydányád anyakönyvei miért kezdődnek csak 1877-ben, mikor a templom mindkét helyen régi, sőt az elsőnél egyenesen középkori eredetű, ami arra mutat, hogy az egyházközség a múltban aligha lehetett háborgatva, Amenyire ma felismerhető, 80—90 lehet azoknak a református egyházközségeknek a száma, melyek XVIII— XIX, századi anyakönyveikben is jelentékeny veszteséget szenvedtek. Ha meggondoljuk, hogy a katolikus restaurációnak egyes egyházközségek életében előidézett zavarait nem is tekintve, az ország ezer különböző pontján olyan helyeken őrizték az anyakönyveket, ahol minduntalan fenyegette tűzveszély, vagy a lakás és elhelyezés alkalmatlan, sőt veszélyes volta, a veszteséget nem is lehet túlságosan nagynak tekinteni. Az anyakönyvek az egyházközségi levéltáraknak kétségtelenül legerősebb törzsét képezik. Általában már nem nyúlnak hasonló időre vissza a gyülekezeti jegyzőkönyvek, melyek többnyire csak a XIX. században, de több esetben már a XVIII, században veszik kezdetüket. A legrégibb ilyen gyülekezeti jegyzőkönyvnek Lepsényé látszik 1672-ből, melyet Dádé követ 1703-ból. A hasonló jegyzőkönyvek — különösen a régiek — az egyházközségi testület hivatalos ügyein kívül sokszor a lelkipásztor nem hivatalos, de az egyházközség életére nem kevésbbé becses feljegyzéseit tartalmazzák. Hasonló természetű feljegyzések (pl. templomépítés, renoválás, harangfelhúzás, nagy tűzvész stb.) különben sokszor az anyakönyvekben is találhatók. A konfirmációi jegyzőkönyvek legtöbbször csak néhány évtizedre, egyes helyeken a XIX. századig mennek vissza. Egészen kivételes helyzetben van e tekintetben Tác, ahol 1754-ben kezdődik ,,az úrvacsorával elsőízben élők" anyakönyve. Az egyházközségek levéltárában az említett jegyzőkönyvek mellett fekvő iratanyagról nem könnyű hozzávetőleges képet sem nyerni. Igen ritkán lehet ez anyagból — miként a pápai és az elszakított kassai egyházközség levéltárából — közreadott publikációval is találkozni. Általában az látszik valószínűnek, hogy egyházközségi levéltáraink iratanyaga nagyobb részben a XIX. sz.-ból származik, azonban szórványosan régibb darabokat is számos levéltár őriz. Jászberény, Mezőtúr, Kecskemét,