Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Miklós Ödön–Szabó István: A magyarországi református egyház levéltárai / 177–184. o.
A REFORMÁTUS EGYHÁZ LEVÉLTÁRAI 181 fennmaradása és kezelése — néhány nagyobb város egyházközségének levéltárát kivéve, ahol külön levéltári hivatalt szerveztek — a község lelkészének gondját képezi s a levéltár anyaga rendszerint a lelkészí lak irodájában 1 —2 szekrényben van elhelyezve. Az anyagnak az elemi pusztulásokkal szemben való védtelensége s az elkallódás lehetőségei elég magyarázatot nyújtanak arra, hogy az egyházközségek között csupán néhány olyan található, melynek már a XVIL századból is maradtak reánk írott emlékei. A többi egyházközségben csak a XVIIL, vagy éppen a XIX. században veszi kezdetét a levéltár anyaga. Az egyházközségek kezén levő levéltári anyagban különös értéket képviselnek az anyakönyvek, amelyek közhiteli jellegű okirat jellegével bírnak s a történetkutatásJban is még nagy szerepre hívatottak, sértetlen megőrzésükhöz éppen ezért fontos érdekek fűződnek. Általában megállapítható, hogy a lelkészek az anyakönyvek fenntartását eddig is különös gonddal ápolták. Természetesen ezekből ís sok elveszett az idők folyamán, vagy pedig -egyes helyeken egyáltalában későn kezdték vezetni az anyakönyveket, holott a keresztelésí anyakönyvek felfektetését már a hercegszőllősi kánonok s az ennek nyomán készült későbbi törvénykönyvek elrendelték. A XVI. századból anyakönyv egyáltalában nem maradt az utókorra s a XVII. századból ís csupán néhány helyen tudnak ilyent felmutatni; jellemző azonban, hogy ezek is főleg a hercegszőllősi kánonok hatása alatti területen maradtak fenn. Ebből viszont arra is lehet következtetni, hogy ezen a területen eredetileg más helyeken is voltak ilyen korból származó régi anyakönyvek. Pedig a dunatiszaközí és főleg dunántúli egyházak a zaklatásnak és felszerelésük elkobzásának sokkal inkább ki voltak téve, mint az ország más vidékei. Az ország legrégibb református anyakönyve 1630-as kezdettel Veszprém város református egyházközségének birtokában van. Utána következik a tatai tractusban Neszmély 1649-ben kezdődő keresztelés! és halálozási anyakönyve, A dunántúli kerületből meg a mezőföldi egyházmegyéből Lepsénynek 1688-ban, Balatonarácsnak 1700ban és Tácnak 1693-ban kezdődő anyakönyve van, A dunamelléki kerületben csak a korábban a baranyai szuperintendencíához tartozó Kiskunhalas anyakönyvei kezdődnek 1678-ban, valamint Nagykőrösnek van 1681-től házassági anyakönyve. Tiszánínnen legrégibb Tállya 1700-ból
