Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - László József, K.: Az 1740-ben felálltott magyarországi főhadparancsnokság / 162–176. o.

172 K. LÁSZLÓ JÓZSEF tételekkel való kiszolgáltatása nem jelentheti lelkiismereti parancsaik megsértését. Hogy jó eredményre ez a módszer sem vezetett, azt megint csak indírecte, a következményekből lehet megállapítani. Abból, hogy a szökések száma nem csökkent a következő években sem s az „asyhim ecclesiasticum" igénybevétele a szökevények és egyéb bűnözők részéről a továbbiak során is szokásban maradt. Hogy mennyire, az kitűnik abból, hogy a Generalkommando 1740—1755. évi iratanyagához készült mutató ,,D" betűs részének 17 oldalából 3

x

f

2 oldal a deserteur-öket regisztrálja. A katonai kormány azonban — a sok kudarctól el nem kedvetlenítve — tovább folytatja küzdelmét a szökés ellen, s preventív utasításokat is ad ki, Kötelességévé teszi a gyakorlatra vagy szolgálatra kivonuló csapatok parancsnokainak, hogy kerüljék — menet közben — azokat az útvonalakat, amelyek templomok, kápolnák, rendházak közelében vezetnek el. Eszébe jut az is, hogy ha az egyházat, mint a szökevények leghatalmasabb pártfogóját nem is sújthatja megtorlásokkal, semmi meg nem kötheti kezét a többi szökevényre jtegetőkkel szemben, A ,,Deserteurs-Verheller"-ek büntetése ép olyan szigorú, mint maguké a szökevényeké,

4 Hogy egyik-másik túlbuzgó csapatparancsnok ezeknek a bűnösöknek az üldözésében mennyi leleményességet tanúsított, bizonyítja az az eset, amellyel az uralkodó 1749. nov. 12-én kelt kéziratában foglalkozik, Őfelsége — így szól az említett, eredetiben sajnos hiányzó rescríptum tartalmi kivonatának szövege — megütközéssel vett tudomást arról, hogy a Pest megyében elszállásolt Grünne-gyalogezred parancsnoka polgári ruhába öltözteti katonái egy részét s azokat így küldi ki a környező falvakba a szökevények rejtekhelyeinek és a szökevényrejtegető lakosoknak kípuhatolására. A királyné ezt, a hadsereg tekintélyét is veszélyeztető eljárást betiltja s utasítja a főhadparancsnokot, hogy ilyen esetek megismétlődésének megakadályozására saját hatáskörében is tegye meg a szükséges intézkedéseket.

5 4 Prot. 1753. — 32.1 5 Annyival inkább, mert — amint a tartalmi kivonat további soraiból kiderül — ez az eset nevetséges bonyodalmakhoz vezetett. Egy pestmegyei falusi bíró u. i. a parancsot teljesítő, álruhás, Grünne-ezredbeli altiszteket nézte szökevényeknek, letartóztatta tehát őket, s a fogoly szállítmányt az ezredparancsnoknak átadva kérte, hogy a rendeletileg megállapított jutalmat (Remuneration)