Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - László József, K.: Az 1740-ben felálltott magyarországi főhadparancsnokság / 162–176. o.

AZ 1740-BEN FELÁLLÍTOTT FÖHADPARANCSNOKSÁG 173 Közben folyik a kísérletezés más elveken nyugvó kormányintézkedésekkel is. 1747-ben a közigazgatási hatóságok mozgósítása következik s a vármegyéknek kell karhatalmat kiállítaniok a szökevények összegyűjtésére. Az 1749, okt, 25-i haditanács! rendelet megújítja azt a korábbi, még 1743. júl. 13-án kiadott intézkedést, amely a szökevényeket kiszolgáltató lakosok számára meghatározott összegű pénzjutalmat rendszeresít. A következő elgondolásoknak az a lényege, hogy a szökésekért a kincstárt legalább anyagi kártérítés illeti meg, s azt azokon kell behajtani, akik a szökevény kiszolgáltatásának bizonyos vagy valószínű megakadályozói. Ennek a felfogásnak kifejezőjeként 1748. szept. 25-én megjelenik a haditanácsí rendelet, amely kimondja, hogy minden szökevény helyett annak a falunak a bírája, ahová a szökött katona illetékes, másik katonát köteles állítani.

6 Az 1748. nov. 30-i rescríptum pedig a mendikáns barátokat kötelezi kártérítés fizetésére az általuk megmentett szőkevényekért.

7 Amikor ennek a kultúrtörténeti képnek tovább formálását az anyag kímeríthetetlenségére való tekintettel itt abbahagyjuk, az esetleges félreértések elkerülése céljából csak azt az egyet kívánjuk még megjegyezni, hogy az a sok desertio, amelyről iratainkban szó van, nem mind a magyar katona számlájára írandó. Sőt ellenkezőleg, megállapíthatónak véljük, hogy túlnyomórészt idegen ezredeknek itten megszökött vagy hozzánk átszökött „dezentoraí" azok, akik a haditanácsnak és a főhadparancsnokságnak annyi gondot okoznak. A magyar katona, különösen a magyar huszár, Mária Terézia hadseregének elité-j éhez tartozott nemcsak személyes vitézség, hanem hűség és megbízhatóság szempontjából is.

8 Természetesen nem állíthataz ezred neki fizesse ki. A nehéz ügyet az ezredparancsnok — úgy látszik — nem tartotta a saját hatáskörében elintézhetőnek. Aktát csinált belőle, s a buzgó falusi bíró megjutalmazása kérdésében — végső fokon — magának az uralkodónak kellett döntenie. Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a bírónak minden körülmények között meg kell kapnia buzgósága jutalmát (50 frt!), de a szökevények rejtegetői is méltó büntetésben részesüljenek. Hogy a rosszul végződött kísérlet értelmi szerzőjét, az ezredparancsnokot, személyileg nem érték-e kellemetlenségek a bonyodalmak során, az a kivonat szövegéből nem derül ki. Megállapítható azonban, hogy a Grünnegyalogezred parancsnokságában éppen ebben az évben — 1749-ben — személyi változás történt. Prothocollum, 1749, 133. 1, 6 Prot. 1748. 56—57—58. 1. 7 1748—2—49. — Prot. 69. I. 8 Az 1752. augusztus 23-án kelt királyi kézírat p, o, elrendeli,