Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - László József, K.: Az 1740-ben felálltott magyarországi főhadparancsnokság / 162–176. o.

AZ 1740-BEN FELÁLLÍTOTT FŐHADPARANCSNOKSÁG 167 madikban X, Y. görög kereskedő lefoglalt ingóságainak elkobzását rendeli el, egy további pontjában pedig N. N. őrnagynak Bécsbe 4 heti szabadságot engedélyez, stb. Alárendelt parancsnokok felterjesztéseiben a hivatalos tárgyakkal foglalkozó sorok után, vagy előtt akárhányszor az újévi, vagy egyéb alkalmi személyes jókívánságok kifejezéseit találjuk. A levélborítékot helyettesítő külső lapfelületen a szokásos barokk círádáktól körülvéve nem a hatóság, hanem a Commandíerender General, Pálffy János gróf sallangos nagy címe olvasható. Az a szokás, hogy a hivatalos kiadványokat nem a hatósághoz, hanem a hatóság élén álló személyhez szóló levél formájában intézik, a katonai hatóságoknál kb. az 1760-as évekig tartott. Ehhez a régi gyakorlathoz a katonai hatóságok jobban ragaszkodtak, mint az országos kormányszékek, amelyek ügyviteli újításokban a katonai hatóságokat rendesen megelőzték. Azt, hogy ennek a nagyterjedelmű, de eddig teljesen kiaknázatlan levéltári anyagnak a történetírás minden ága szempontjából nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, az iratok tartalmi keresztmetszetével, a legfontosabb tárgyak kiragadásával kívánom érzékeltetni. Kétségtelen dolog, hogy katonai hatóság levéltáráról lévén szó, a magyar főhadparancsnokság iratainak tanulmányozásában elsősorban a hadtörténetírónak kell elmélyednie. Annyival inkább, mert a XVIII—

XIX, századbeli honvédelmi rendszerünk és a III, Károly halálától 1848-ig lezajlott háborúink története számottevő, a meglévő forrásanyag teljes kiaknázásával megírt műben magyar nyelven feldolgozva még nincsen. Ezen a téren úgyszólván még mindig csak az anyaggyűjtésnél tartunk. Bárczay Oszkár könyve és Űjhelyi Péter pályadíjat nyert műve is csak első próbálkozásnak tekinthető ezen a téren, s a miénknél sokkal gazdagabb osztrák szakirodalomnak is vannak még ebben a vonatkozásban bántó és sajnálatos hiányosságai. A háborúk történetét kutató historikus iratanyagunkban az 1740 óta lefolyt háborúk magyar vonatkozású öszszes problémáinak bőséges forrását találja. A Magyarországon állomásozó csapattestek gyors kiegészítése és hadba indítása, a rendektől megajánlott nemzeti hadak kiállítása, a nemesi felkelés megszervezése, felszerelése, a parancsnokiási viszonyok szabályozása, határvédelmi ín^ tézkedések, hadifoglyok elhelyezése, ellátása és kiváltása, a kémkedés és a más államok számára való toborzás meg^