Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - László József, K.: Az 1740-ben felálltott magyarországi főhadparancsnokság / 162–176. o.

166 K. LÁSZLÓ JÓZSEF években fejlődött odáig, hogy az összes iratokat regisztraturai kezelésbe vette. Ezt megelőzőleg tehát a regísztrátor csak az említett iratokról készített lajstromkönyvet s ehhez azután külön mutatókönyvet is állított össze, Az iratokat nem számozták meg s az esetleges elő- vagy utóiratokat sem tüntették fel. Ez a rendszer is az idők folyamán sok változáson ment át s e miatt a Generalkommando iratanyagában való kutatás ma is sok gondot ád. A rendszerváltozásokhoz való igazodás az eredmény elérését jelentékenyen késlelteti és sokszor igen megnehezíti, A kezdeti idők hiányainak pótlására később történtek ugyan bizonyos intézkedések, és akkor — talán éppen az első selejtezést követőleg — az alárendelt hatóságoktól származó ügyiratok felvételével új nyilvántartások készültek, de ismeretlen okokból ez a munkálat félbemaradt s így az első évtizedek ügyforgalmáról tiszta képet magunknak ma sem alkothatunk- A magyarországi Generalkommandonál 1772-ben alakult ki a mai iktatórendszerű kezelés, az ügyforgalom ez időtől a maga egész terjedelmében át is tekinthető, A főhadparancsnoksághoz beérkező iratok nagyobbik részét a haditanácstól származó rendeletek és a királyi leiratok alkotják, kisebbik részét az alárendelt parancsnokságok, katonai személyek felterjesztései és az országos kormányhatóságok átiratai. Ezek a beérkező iratok a szóbanforgó kor első évtizedeiben a magánlevél ismert alaki, stiláris és szerkezeti sajátosságait mutatják, melyek az e korban működő más kormányszervek levéltáraiban fekvő iratok sajátosságaival, eltekintve a katonai formulák jellegzetességeitől, nagyjában megegyeznek. Igen jellemzőek e tekintetben a megszólítási és aláírási formulák. Általában feltűnő dolog, hogy katonai hatóságok és; személyek egymással való írásbeli érintkezésükben menynyire ragaszkodnak a kölcsönös udvariasság szabályaihoz s milyen gondosan mellőzik a fölé- és alárendeltségi viszonyra emlékeztető formákat és kifejezéseket, A kor kezdetéről való királyi leiratokban és haditanácsi rendeletekben, az újabbkori szokástól eltérőleg, gyakran nem csak egy hivatalos tárgyról van szó, hanem az időszerű kérdések egész soráról. Az a rendelet pl., amely első pontjában különböző ezredek útbaindítását sürgeti meg, második pontjában esetleg valamelyik várparancsnok természetbeli járandóságait szabályozza, a har-