Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 133 csétjét őrizte és azzal a tanács által kiadott iratokat megpecsételte, A pecsétet, mondja az 1724-í utasítás, nem vihette haza, a már aláírt tisztázatokat hivatalában pecsételte meg, mégpedig azonnal, hogy az ügymenetet minél gyorsabbá tegye. Amilyen világosan rendelkezett a királyi utasítás a pecsételésről, annyira hományos az a része, amely a lajstromozó egyéb feladatairól szól. Legfontosabb feladatául azt jelöli meg, hogy a hivatalos órák alatt állandóan az irattárban (registratura) tartózkodjék, hogy az iratokat, amelyekre a tanácsosoknak és titkároknak szükségük van, azonnal rendelkezésükre bocsáthassa. Ugyancsak e célból tartsa rendben az irattárban elhelyezett iratokat és készítsen róluk személyek és tárgyak szerint kivonatos jegyzéket (inventarium seu repertórium). Csak az írodaígazgató, kisebb ügyekben a fogalmazó titkár, engedélyével adjon róluk egyszerű, vagy hiteles másolatot, csak az Írodaígazgató rendeletére kölcsönözze őket ki, de legfeljebb egy hónapra és elismervény ellenében, A kölcsönkönyvbe a kölcsönzésre vonatkozó adatokat gondosan vezesse be, hogy a késedelmeseket idejében figyelmeztethesse,

54 Az alhívatalnokok utasítása, amelyet a helytartótanács 1724, aug, 21-én adott ki, ezeket a rendelkezéseket a királyi utasításból betűszerínt kiírta, de bővebb útmutatást a lajstromozónak nem nyújtott,

55 Annyi nyilvánvaló, hogy azt a feladatot szánta neki, hogy az irattárba került iratokat őrizze, rendezze, segédkönyveket készítsen. Azonban nem mondotta meg, hogy az iratok hogyan kerüljenek az irattárba, milyen rendben őrizze őket és mikor készítse a segédkönyveket. Ha ezekre a kérdésekre feleletet keresünk, magukhoz az iratokhoz és a segédkönyvekhez kell fordulnunk. De sokszor azokból sem tudunk eligazodni, mert nem maradtak hiánytalanul korunkra, s igen nehéz szólásra bírni őket. Legtöbb támpontot ilyenkor azok a jelentések nyújtanak, amelyek egy-egy hivatali reform előtt beszámoltak azokról a bajokról, amelyeknek orvoslását a kérdéses reform tervbe vette, A lajstromozó, vagy irattári hivatalban, helyesebben 1784-ig helyiségében (registratura), végzett munkát vizsgálva, legcélszerűbbnek látszik az ott készült segédköny54 L. az 1724-i utasítás 23. és 24. pontját. Htt.-i lvt. A 2320, raktári sz. k. 55 Htt.-i lvt. Id, Mise, No, 65.