Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

134 EMBER GYŐZŐ vekből kiindulni. Az első utasítások, amint láttuk, ezekről csak nagy általánosságban emlékeznek meg, amennyiben a lajstromozót megbízzák, hogy az irattárba kerülő iratokról személyi és tárgyi címszavak szerint jegyzéket (inventaríum seu repertórium) készítsen. A helytartótanács működésének első évtizedéből ilyen jegyzékek három sorozatban maradtak korunkra. Külön könyvbe vezette a lajstromozó a helytartótanácshoz érkezett királyi leiratokat. Ezt a könyvet a császári és királyi határozatok és rendeletek másolati és lajstromkönyvének,

56 röviden pedig a helytartótanácsi királyi könyvnek (liber regius) nevezték. A lajstromozó feljegyezte benne azokat a királyi leiratokat is, amelyek a helytartótanács működését közvetlenül megelőző időben érkeztek a nádorhoz, aki akkor már az új hivatal kínevezett elnöke volt. Belevette azonkívül — bár csak az első években — a magyar királyi udvari kancelláriától és a többi udvari hatóságtól érkezett átiratokat is, különös súlyt helyezve az adóügyre vonatkozó iratokra. Feltüntette továbbá a helytartótanácsi bízottságok és az egyes tanácsosok jelentéseit is, amelyeket azok írásban terjesztettek a tanácsülés elé. Ez a könyv így kezdetben többet tartalmazott, mint a. királyi leiratokat, bár a hangsúly természetesen azokon nyugodott- A fontos abbakat közülük teljes szövegükben is; lemásolta, nem hagyva el még a hosszadalmas címzést és az aláírásokat sem. Azonfelül minden lemásolt leirat előtt röviden összefoglalta annak tartalmát is. Ezt az összefoglalást az eredeti leiratok hátlapjára írt tartalmi kivonatokból vette át, amelyeket szintén ő készített. Végül ugyancsak szó szerint lemásolta a leirat fontosabb mellékleteit ís. Azt, hogy mit talált annyira fontosnak, hogy egész szövegében átírja, nem tudjuk, miként állapította meg. Lehet, hogy az irodaígazgatótól kapott utasítást, valószínűleg szóbelit, mert írásbelinek nyoma nem maradt, A leíratok könyve azonban nemcsak másolati könyv volt, hanem mutatókönyv (index) is, Ez a része a leiratok hátlapjára vezetett tartalmi kivonatok alapján úgy készült, hogy ezeket a kivonatokat rövidített formájukban minden egyes vezérszó alá beírta a lajstromozó, A kivonat mellett 56 Liber regestrationís et inscriptionis benignarum resolutionum et mandatorum caesareo regiorum stb. Az első kötet a Htt.-í lvt,-baii 1459, raktári szám alatt található. A sorozat 1735. és 1753. között megiszakadt, 1754-től 1783-ig ismét teljes.