Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 125 megelégedését ki tudta érdemelni. Ez a körülmény azonban visszaélésre is alkalmat adhatott, s nem biztosította feltétlenül, hogy az irodában a munka pontosan és zavartalanul haladjon. Erre biztosítékot csak az irodaigazgató egyéni tulajdonságai nyújtottak. Ezért az uralkodók mindig nagy gondot fordítottak a megfelelő személy kiválasztására. Br. Meskó Ádám minden tekintetben igazolta a beléje vetett bizalmat, lelkiismeretes kötelességteljesítésével és lankadhatatlan energiájával súlyosabb zökkenő nélkül vezette át a helytartótanácsot azokon a nehézségeken, amelyekkel minden új hivatalnak meg kell küzdenie. Halála után 1733-tól 1741-ig az uralkodó nem töltötte be az irodaígazgatói állást. Valószínűleg egyik tanácsosban sem bíztak meg annyira, hogy az iratok kiadásának kényes természetű feladatát rá merték volna bízni, így inkább azt a megoldást választották, hogy a titkárok a fogalmazatokat felolvasták a tanácsülés előtt és annak jóváhagyásával küldték tisztázásra az irodába. Valószínűleg összefüggésben áll az irodaígazgatói szék üresen hagyása azzal is, hogy a kérdéses években nem nádor, hanem a lotharíngíaí herceg vezette a helytartótanácsot, akinek minden tekintetben szabad kezet akartak biztosítani, amit pedig erélyes írodaígazgató mellett nehezebben tehettek volna meg. Akárhogy volt is, annyi bizonyos, hogy az irodai munkának az irodaigazgatói irányítás és ellenőrzés hiánya határozottan hátrányára volt, amit mindennél jobban bizonyít, hogy nemsokkal Meskó halála után, az 1730-as évek közepén egyik panasz a másik után merült fel az irodai tisztviselők hanyagsága, pontatlansága és engedetlensége miatt. A bajok orvoslásával azt a tanácsost bízták meg, aki az irodai életet a legalaposabban ismerte, s akit azután az új uralkodó 1741-ben ki is nevezett irodaigazgatónak. Az állásért már 1740-ben három tanácsos folyamodott, akík közül a tanács egyik mellett sem foglalt határozottan állást, 45 úgyhogy Fabiánkovícs György 1741. ápr, 15-én aláírt kínevezésében az uralkodó, illetve a magyar kancellária bizalmának megnyilvánulását láthatjuk. 4 * Bármennyire bíztak is azonban benne, nem adtak neki olyan szabad kezet, amilyet br. Meskó kapott. Az uralkodó ren45 Htt.-i lvt. Mise, Fasc. 49. No. 250. 1740, máj. 1'3-i feltérjesz46 Htt.-i lvt. Ben, Res. 1741. ápr, 15. Másolata Id Mise, No, 65,
