Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

124 EMBER GYŐZŐ játszódott le. Bennük szerepe a tanács részéről egyedül az írodaigazgatónak, a segédhivatalok főnökének volt. Az irodaigazgató. A szó szorosan vett értelmében a helytartótanács történetének 1783-ig terjedő első részében segédhivatalokról nem is beszélhetünk, hanem csak segédhivatalról, az irodáról (cancellaría), amely magában foglalta az összes alhívatalnokokat (lajstromozó, kiadó, tanácsjegyző, iktató, írnokok stb.)

f akiknek tisztségéből azután az egyes segédhivatalokat (irattári, kiadói, iktatói) 1784-ben formailag is megszervezték. Volt ugyan már 1724-től kezdve egy külön segédhivatala is a helytartótanácsnak, a számvevő hivatal, ennek azonban az irodával csak laza kapcsolatai voltak, úgyhogy célszerűnek látszik vele külön, nem pedig az iroda keretein belül foglalkozni. Az iroda élén az írodaígazgató (director cancellaríae) állott, a helytartótanács egyik (br. Meskó kivételével) köznemesi tanácsosa, aki — amint már láttuk — a tanács életében is döntő szerepet játszott. Nem kevésbbé jelentős feladat várakozott reá, mint az iroda vezetőjére. A helytartótanács 1724-í utasítása csak nagy általánosságban mondta ki, hogy az irodaigazgató felügyel az irodában folyó munkára, kétség esetén megadja a szükséges irányítást és dönt az alhivatalnokok között netalán felmerülő viszályokban. Továbbá úgy rendelkezett, hogy az irodában őrzött iratokból és segédkönyvekből idegenek számára felvilágosítást a lajistromozó és a kiadó csak az irodaigazgató engedélye alapján adhat, másolatot csak utasítására állíthat ki. A segédhivatalnokok számára 1724. aug. 21-én kiadott helytartótanácsi utasítás pedig csak pontról-pontra, sőt szórói-szóra megismételte a királyi utasításban mondottakat. Annyi azonban ebből a néhány mondatból is kitűnik, hogy az írodaigazgatónak joga, sőt kötelessége volt az irodai munka minden egyes részletét ellenőrizni, ha valahol hibát talált, közvetlenül, súlyosabb esetben pedig a tanács útján intézkedni. Tisztének nem utolsó sorban adott súlyt az a körülmény, hogy a tanács az összes alhivatalokat az írodaígazgató meghallgatása után, s rendszerint annak javaslatát véve alapul töltötte be. Előmenetelre tehát az alsóbb tisztviselők közül csak az számíthatott, aki munkájával az irodaigazgató