Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 109 ket rendszerint azonnal betöltötte, az üléseken csak ritkán volt együtt az a 12 tanácsos, akinek jelenlétét a törvény megkívánta. A törvényes ünnepeken csak 4 tanácsos és 1 titkár volt köteles együttmaradni, hogy a váratlan és rendkívül fontos és sürgős ügyekben intézkedhessenek. Azonkívül a tanács elérte az uralkodónál, hogy a nyári aratás és az őszi szüret idején {tempóra íuristítiorum) sem kellett teljes számban üléseznie, hanem ilyenkor felváltva 6 tanácsos és 1 titkár maradt Pozsonyban.

30 De még ezek a kedvezések sem segítettek. A helytartótanács tagjai ugyan megyei tisztséget nem viselhettek,

31 a legfőbb bíróságokban azonban helyet foglalhattak, ami eléggé igénybevette idejüket és energiájukat. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy birtokos urak voltak, akiknek gazdaságuk is elég gondot adott, különösen ha távol feküdt a tanács székhelyétől. A tisztviselői fizetés egymagában nem nyújtott gondtalan megélhetést a tanácsosoknak, akik még a 18, században sem hivatásszerű hivatalnokok, hanem inkább a cím kedvéért ülnek le a pozsonyi tanácsházban halmozódó akták mellé. Vonatkozik ez különösen a főpapi és főúri tanácsosokra. Már pedig ezek voltak többségben, hiszen a következő arány szerint oszlottak meg: 4 főpap, 10 főnemes, 8 köznemes. Ami azután azt eredményezte, hogy a tulaj donképeni munka a 8 köznemesre hárult, akiket sem egyéb elfoglaltságuk, sem birtokuk gondja nem akadályozott abban, hogy minden erejükkel a hivatalt szolgálják, Az ügyeket is legjobban ismerték, hiszen tanácsosi kinevezésük előtt hosszú éveken keresztül szolgálták már a helytartótanácsot, rendszerint mint titkárok, de az sem volt kivételes eset, hogy valaki a legalsó fokról, egyszerű kisegítő írnokból küzdötte fel magát fokról-fokra egészen a tanácsosi méltóságig. És a tapasztalat azt bizonyította, hogy a leghasználhatóbb tanácsosok éppen az alulról felemelkedő köznemesek közül kerültek ki. Ezzel szemben a főrendek egyenesen a tanácsosi állásba jutottak, amely szinte megillette őket egyházi és világi rangjuk révén. Természetes tehát, hogy az ügyekhez keveset, vagy semmit sem értettek, s egy-két kivételt nem számítva, nem is igyekeztek tanulni, hiszen felfelé ívelő pályán haladva néhány év múlva rendszerint átadták helyüket osztályuk soron következő képviselőinek. 30 Htt.-í ívt. Ben. Res. 1725. jan. 27., ápr. 10., jún. 2. Lib. Reg. 1. k. fol. 13, 15, 18. 31 Htt.-i lvt. Ben. Res. 1725. febr. 20. Lib. Reg. 1. k. fol. 14.