Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
110 EMBER GYŐZŐ A munka nehezét így a 8 köznemesi tanácsos vállalta néhány tehetséges főnemes társával. Ezek pedig megoszlottak az egyes bizottságokban, aminek az lett a következménye, hogy a bizottságok jelentősége egyre fokozódott, s habár formailag továbbra is csak előkészítették az ügyeket, amelyekben a tanács határozott, lényegében a tanács szerepe arra korlátozódott, hogy a bízottságok javaslatait hozzájárulásával szentesítette. A fejlődésnek ez az iránya magyarázza, hogy az uralkodó már az 1730-as évek végén sürgette a bízottságok működésének egységes szabályozását, ezt a törekvést azonban III, Károly uralkodásának utolsó éveiben a török háborúk, a pestis, majd Mária Terézia királyságának elején az örökösödési háború zavarai, amelyek a hivatali életben is erősen érvényesültek, nem engedték diadalra jutni. A fejlődés azonban az 1740-es években újra a régi irányban haladt tovább és az 1754-i reformban csúcspontjára érkezett el. Nem lehet valamely hivatal szervesen fejlődő életét pontos évszámokkal elhatárolt korszakokra osztani, de ha a könnyebb áttekintés kedvéért a helytartótanács történetét tagolni próbáljuk, a szerint, hogy az ügyek tényleges intézésében a tanács melyik elemének volt döntő szerepe, a következő tanulságot vonhatjuk le: 1724—1754 között körülbelül egyensúlyban van a tanács, az egyes tanácsosok és a bizottságok szerepe. Kezdetben a tanács jelentősége a túlnyomó, majd fokozatosan a bizottságok nyomulnak előre, 1754—1769 között a bízottságok szerepe a legfontosabb, de az ügyek szaporodásával egyre jobban kitűnik a bizottsági tárgyalás lassúságának hátránya. 1769—1784 között azután a bizottsági tárgyalást lehetőleg mellőzik és áttérnek az előadói (referens) rendszerre, amelynél a súlypont az egyes tanácsosok munkáján nyugszik. 82 A bizottsági tárgyalás egységes szabályozása nem váltotta teljesen valóra azokat a reményeket, amelyeket hozzá Barinay fűzött. Gyorsabbá és egyszerűbbé tette ugyan az ügyintézést, de a rendszerben gyökerező bajokon nem segített. Commissiones sunt ommíssíones, a bizottságok csak halogatások, így fejezte ki egy 18. századi la32 A fenti beosztás helytállóságát bizonyítja, hogy — amint látni fogjuk —, az iratkezelés terén is 1753-ban és 1769-ben történtek a legfontosabb újítások.
